A The Kids are all right című családi vígjáték egy olyan família történetét, hétköznapjait mutatja be, ahol két anyuka (Annette Bening és Julianne Moore) -  igen, két anyuka - egy fiatal lány (Mia Wasikowska) és egy kamasz fiú (Josh Hutcherson) életébe belecsöppen egy igazi férfi, az apadonor (Mark Ruffalo). Az egyébként sem mindennapi kompánia megszokott életstílusát és ritmusát, valamint az egymáshoz való kapcsolatukat változtatja meg a férfi macsóssága.
Lisa Cholodenko (High Art, Laurel Canyon, Ösztönember...) legújabb filmje nem egy megszokott könnyedségű vígjáték, nem egy bugyuta nevetődoboz, amit ha kinyitunk könnyeket hullatunk a sok jó poénon. Nem, ez a film attól lesz mókás, hogy egy nem hétköznapi dolgot emeltek be a mindennapok megszokott közegébe, attól, hogy a szereplők brillíroznak szerepeikben, és mind ez még jól is áll nekik. Nem mondanám, hogy egy klasszikus mű, azt se, hogy egy kifejezetten remek film, de mindenképpen valami kedvesen őszinte, valami egyszerű bájjal megspékelt, különös alkotás. Kell hozzá némi bátorság, hogy az ember rászánja magát, de aztán nem okoz majd csalódottságot. Annette Bening nem véletleül vehette át ezen alakításáért az idei Golden Globe-ot.

A történetben Joni és Laser felkeresik a biológiai apjukat, mert két anyukájuk kezd egy kissé az agyukra menni, és szükségük lenne némi férfias tanácsra, véleményre. Joni épp a főiskolára készül, így életkorából adódóan kikérheti az adatokat az apadonorról, és meg is teszi, öccse unszolására. Mikor találkoznak a laza, szexi, független és szabad szellemű férfival, egyből kialakul közöttük valamiféle szimpátia. Később fény derül a gyerekek tettére és a két anyuka is szeretné megismerni a férfit. Nic-nek (Annette Bening) egyáltalán nem tetszik Paul hírtelen elbukkanása, míg párja Jules (Julianne Moore) kifejezetten örül a jelenlétének. Feltörnek a felszín alatt eddig rejtőző érzelmek, problémák és végül mind ez odáig "fajul", hogy Jules összeszűri a levet Paul-al. A gyerekek is és Jules is jól kijön az újdonsült apukával, csak Nic nem tudja elfogadni a férfi fontosságát, talán mert eddig ő töltötte be ezt a szerepet, és fél, hogy így többé nem lesz rá szükség. A családi problémák sokaságát vonultatja fel a film, némi svédcsavarral megtűzdelve. Mindenkinek megvan a saját indoka tetteire, és éppen ezek a személyes indíttatások teszik élvezhetővé a filmet.

A hibák mellett viszont kivételesen nem tudok elmenni, főleg azért, mert nem vagyok egy vígjáték barát típus. Még itt is, ami próbál szólni valamiről, próbál valami kevésbé kommersz mögöttes tartalommal rendelkezni, még ebben a filmben is az altáji humor kíván hű de nagyon vicces lenni. Nem az! Amikor a két leszbikus anyuka összebújnak a takaró alatt buzi pornót nézve, háát...nem mondom, hogy vicces, mert nem az. Joni szexmániás barátnőjének beszólásai sem éppen magasröptűek, nem beszélve Laser bunkó haverján. Persze ezek mind egyfajta típust kívánnak "kifigurázni", csak kevésbé jön össze, az meg aztán tényleg zavaró, hogy nem is illenek bele a filmbe. Ezek nélkül az erőltetett poénok nélkül sokkal értékesebb lenne a film, mert így mind az, ami viccnek készült, puszta erőlködéssé vált.

A film középpontjában a kapcsolatok állnak, a családi kötelékek anya-gyerek, anya-apa, apa-gyerek között, csak nem éppen a megszokott formában. A Kids are all right egy olyan családi vígjáték, ami úgy nevettet meg, hogy közben nem érted miért is nevetsz ezen valójában.

10/4

Íme az angol nyelvű előzetes!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.