A vámpír, a vérfarkas és a szellem című angol sorozat 2008-ban indult útnak és azóta is halad szépen előre a kitaposott ösvényen. Igen ám, de jönnek a "gonosz amerikaiak" és mit tesznek ezzel a kellemes humorú, ízig-vérig brit szériával? Átdolgozzák, feldolgozzák, bedarálják, a magukévá teszik és természetesen rajthoz állítják (már idén januártól). Mondanám, hogy ez micsoda szentségtörés, de valójában nem az. Engem csak az lep meg (vagy mégsem?), hogy mennyire nem képes mostanában a "nagy filmország" önálló, saját produkciókkal előrukkolni. Egyre több a remake (pl.: Skins US), az átdolgozás. Ez vajon miért lehet? Pedig nem egy remek önálló alkotás született már a tengerentúlon (ez azért elég nyilvánvaló), most mégis úgy látom, valamiféle "hullámvölgybe" keveredett. Egyértelműen nem esik pánikba Amerika, inkább a lehető legjobban kíván (még ebből is) profitálni.
Térjünk rá a Being Human című sorozatra, amiről ugyebár már megemlítettem, hogy angol és jelenleg a 3. évadját éli. Idén, január 17-től viszont a Syfy előrukkolt a maga amcsi verziójával, amiről meg kell mondanom, hogy egyáltalán nem rossz! Van ami az egyikben jobb, és van ami jobban tetszik a másikban. Viszont a történet szinte szóról-szóra egyezik, ami kicsit zavaró. Legalábbis ami Being Human US eddigi három részét illeti. Vessük hát össze a két szériát, lássuk melyik nyerheti el inkább a tetszésünket.

Az egy lakásban élő vámpír, vérfarkas és szellem története éppen emiatt a különösen furcsa, szokatlan együttlét miatt válik érdekessé, újjá, hiszen a problémáik már nem lehetnek újak a mai vérszívóktól és farkasemberektől nyüzsgő világban. A vámpír nem akar vért szívni, a vérfarkas nem akar átváltozni, a szellem azt akarja, hogy lássák. Mit lehet kihozni ebből a nem mindennapi trióból? Egy (két?) sorozatot!

A vámpírok

A brit sorozat Mitchell-je (Aidan Turner) egy vérbeli vámpír. Már ránézésre is lehet tudni, hogy valami sötét titok lappang a lelke mélyén, és lássuk be, nem is könnyű a dolga egy több mint 100 éves vámpírnak, aki minden igyekezetével azon van, hogy beilleszkedhessen az emberi társadalomba. Mivel egy kórházban dolgozik, talán könnyelműen azt mondhatjuk, hogy nem is nagyon szükséges számára a "valódi vadászat", de azért a történet természetesen  nem ilyen egyszerű. Nem kívánom elmondani, hogy miről is szól a széria, csupán nagy vonalakban, mert akkor lelőném a poént azok számára, akik netán eddig nem látták volna, és elkezdenék nézni valamelyiket a palettáról.
Aidan Turner azoknak lehet ismerős, akik valamelyest otthon vannak a brit sorozatokban, de csak hogy egy nevesebbet említsek, szerepelt egy röpke pillanatig a Tudorokban, valamint láthattuk a Desperate Romantics-ban és a Dublini doktorokban is. Szerintem az egyik legeltaláltabb karakter a Being Human-ban, elég csak ránézni.

Igen, bátran mondhatom, hogy a vámpírok kiválasztásában mind a két sorozat igen csak beletrafált a tutiba. Sam Witwer legalább annyira sötét és szexi alak, mint brit társa. Érdekes fordulat (vagy inkább direkt utalás? vicces párhuzam? netán merő véletlen?), hogy őt a sorozatban Aidan-nek hívják, és természetesen ugyan azokkal a problémákkal küszködik, mint Mitchell (aki ugyebár Aidan). A sötétség ott lappang az ő szemében is, miközben lelke mélyén egy igazi kölyökkutya lenne (de hát már van egy farkas a sorozatban).
Sam Witwer nem kispályás színész, elég sok sorozatot fogyasztott már el, csak egy-két nevesebbet említenék meg: Vészhelyzet, Sötét Angyal, JAG-Becsületbeli ügyek, Döglött akták, Helyszínelők, Smallville, Dr. Csont, Dexter stb. Mégis, csak most mondható el róla, hogy sikerült megcsípnie élete szerepét, végre ő a főszereplő. És mi, ennek csak örülhetünk.

Meg kell említeni a két fő gonosz vámpírunkat, ahol én azt hiszem kiütéssel győzött az amerikai változat. A brit Harrick megtestesítője, Jason Watkins (Duck Patrol, The Bill, Conviction, All about George, Funland, A szűz királynő, Vivienne Vyle élete és kora, Little Dorrit stb.) inkább lett unszimpatikus, fellengző kispályás, mint igazi gonosz vámpír. Valahogy nehezemre esik őt komolyan venni (pedig jól tenném), és ez valószínű a bohókás arcából és beszédéből adódik. Hozzátenném még, hogy az angol széria jóval viccesebbre van véve, míg az amerikai nagyon is komolyan veszi magát (talán túlzottan is). Már ránézésre is inkább tűnik bohókás öregúrnak, min veszélyes vérszívónak. Lehet nem véletlen! Egyébként addig kevésbé zavart ez a veszélymentesség a karakterében, míg nem láttam az amerikai Bishop-ot.

Bishop ugyanis velejéig gonosz, akárcsak Mark Pellegrino. Pellegrino nem először játszik negatív figurát, sőt, én még szinte nem is láttam pozitív szerepben. Volt ő már Lucifertől kezdve agresszív férjen át sok minden. Egyszerűen ez áll neki jól, és kész. Azt hiszem őt nem kell bemutatni a sorozatkedvelők számára, de azért csak felsorakoztatnék néhány híresebb szériát, melyben megcsodálhattuk már ördögi játékát: CSI:Miami, Dexter, Gyilkos számok, Szökés, Gyilkos elmék, Szellemekkel suttogó, Helyszínelők, A mentalista, Odaát, Lost-eltűntek stb. Itt is remekel, mint gonosz vérszívó, azt hiszem a kisujjából kirázza ezt a szerepet. Rá kell nézni, és semmi jót nem mondhatunk el róla.

A vérfarkasok

A vérfarkasok karakterében már jóval több az eltérés, mint vámpír kollégáiknál. A brit széria George-a egy igazi balek, mondhatni egy idióta, azt leszámítva, hogy nagyon is komolyan veszi vérfarkas problémáit. Kissé teátrálisabb, mint az amerikai társa, de ez valószínűleg abból adódik, hogy ő mégiscsak angol. Szerencsétlensége az arcára van írva, ugyanakkor senki meg nem mondaná róla, hogy egy igazi fenevad lakozik benne. Talán éppen ez a kettősség teszi őt érdekes figurává, hiszen eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a vérfarkasok emberi alakban is igazi férfiállatok. Hát, ő inkább egy meg nem értett zseni kategóriája, aki se a nők nyelvén, de a normális emberekén nem tud igazából kommunikálni. És ez a kis difije nem abból adódik, hogy ő egy vérfarkas, hanem abból, hogy nem igazi ember. Russel Tovey (Mud, The Bill,  A néma szemtanú, William and Mary, Annually Retentive, Little Dorrit, Ki vagy, doki? stb.) játéka nagyon szimpatikus, és őszintén szólva rendkívül szeretni való. A mókamester mellett egy igazi lírai személyiséget képes varázsolni karakterének.

Amerikai sorstársa egy sokkal lehangoltabb figura, minden bénázását beleértve. Valahogy kettejük léte egyfajta sajnálatot ébreszt a nézőben, de ugyanakkor sokan nem értik, miért nem lehet tökösebb egy vérfarkas. De kérdem én, miért kéne mindenáron annak lennie? Éppen az a szép benne, hogy egy közönséges ember, egy lúzer épp úgy lehet veszélyes ragadozó, mint egy "macsó istenállat". Josh minden, csak nem az! Gyakorlatilag feláldoz minden kapcsolatot maga körül, csak hogy biztonságba tudhassa szeretteit, és természetesen saját magát. Képtelen megbirkózni a benne élő szörnyeteggel, már csak azért is, mert nem illik hozzá, nem érzi a sajátjának. Sam Huntington (Esküdt ellenségek, CSI: Miami-New York, Veronica Mars, Cavemen, Tökéletes célpont stb.) arcára van írva a szerencsétlenség és a sajnálat, így aztán nem lehet nem keseregni vele együtt.

A szellemek

Azt hiszem az amerikaiak mindent elkövettek, hogy lehetőleg minél jobban hasonlítsanak karaktereik az angol verzióéval. Annie, a brit szellem egy valódi atombomba. Be nem áll a szája, fel-alá rohangál, mindent szanaszét hagy a lakásban. Lehetetlen nem észrevenni, annak ellenére, hogy egy szellem. Ex-barátjától, akarom mondani vőlegényétől bérlik a lakást, így aztán elkerülhetetlen a "találkozás" a volt szerelemmel. Annie mindet elkövet, hogy észrevegye a férfi, de sajnos mind hiába. Lenora Crichlow (Breakfast, The Bill, Sugar Rush,  Material Girl stb.) számomra néha kissé túlzó volt (nem lesz ez másképp az amerikai színésznővel sem), de talán a karakteréből fakad ez az impulzivitás. Számomra amúgy ez a legérdektelenebb figura a sorozatban, nem tudom megmagyarázni miért, pedig róla tudunk a legkevesebbet.

Meaghan Rath (Fries with That, 15/Love, Asszisztensek, 18 to Life stb.), azaz Sally első felbukkanása remekül sikerült. Utána viszont valami furcsán bugyuta karakter kezdett kibontakozni. Mivel nem tudjuk, hogy miért lett szellem (ellentétben ugyebár két férfi "lakótársával"), neki kéne lennie a legrejtélyesebb, legizgalmasabb figurának. Meg kell mondanom, engem nem is nagyon érdekel miért lett szellem, sokkal kiváncsibb lennék arra, hogy a vérfarkas és a vámpír miért látja őt. Nehogymár betudjuk ezt a "másság erejének", pedig sajnos azt kell mondjam pontosan ez történik. Aztán jöhet a jajj, szegény lány siratja a szerelmét, régi életét. Ennek ellenére mégis mókás lesz, vibráló napsugárként hat a két búslakodó "férfi" mellett. Úgy is fogalmazhatnék, hogy jól kiegészítik egymást.

Nyilvánvalóan vannak még szereplők, akiket "össze lehetne hasonlítani", de talán jobban járok, ha nem teszem meg. Igazából egyszerre nehéz és könnyú összevetni a két sorozatot. Könnyű, mert gyakorlatikag teljesen ugyan arról szól, ugyan azokkal a karakterekkel dolgozik. Mégis nehéz, mert a hangsúlyok máshová lettek fektetve, illetve érezhető a két ország közötti különbség. Ha csak a korház belteréből, vagy a lakásból indulok ki, már óriási eltérések figyelhetőek meg. Ez természetesen a társadalmi és kultúrális különbségeknek köszönhető, nem a széria alkotóinak.
Az angol sorozatok mindegyki rendelkezik egyfajta sajátos atmoszférával, ami van aki szeret, és van aki nem. Nekem nagyon is közel áll a szívemhez, ezért is tudtam élvezni a brit triós szériát. Mégis azt kell mndanom, hogy már az első három amerikai rész után egyértelműen az lesz a befutó. Magam is a Being Human US-re voksolnék, de ez nem jelent semmi rosszat az angol sorozatra nézve.
Hazánkban áprilistól az AXN csatornán láthatjuk majd a Being Human US-t, de addig is lehetőségünk van megnézni az eddigi részeket az AXN Playeren. Mindenkinek jó szórakozást kívánok hozzá!

Íme az amerikai verzió eslő évadjának angol nyelvű promója!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.