Még mielőtt mindenki megijedne, ez egy JÓ sorozat! Annak ellenére, hogy zombik uralják a földet benne, sok minden egyéb tartalommal is rendelkezik, amik igenis aktuálisak és teljes mértékben megállják a helyüket a jelenkori kínálat palettáján.
Nem kell messze menni ahhoz, hogy tudjuk, a mai emberek többsége zombi módra él a mindennapok folyamán. Érzések, kommunikáció nélkül róják az utcákat a munkahelytől az otthonig. Ez természetesen egy elég átvitt értelmezés, de szerintem van benne némi igazság. Élő halottakként élünk, és ez a sorozat egy nesze neked fogd meg jól figyelmeztetés, hogy ébredjünk fel, mert a végén nem marad más lehetőség, mint a menekülés "saját magunk" elől. Mégis, mind ezek előterében csak egy egyszerű zombi sorozatról van szó, ahol az ember a főszereplő.
A széria alapját egy sikeres képregény adja, ami  Robert Kirkman írása nyomán, valamint Tony Moore illusztrációival 2003-ban jelent meg Amerikában. A zombi apokalipszis történetét ezek után az a Frank Darabont vette a kezébe, akinek nevéhez a Remény rabjai, a Halálsoron vagy akár A Köd forgatókönyve is fűződik. A háromszoros Oscar-jelölt, magyar származású rendező, író, producer most is egy olyan alkotást tett le az asztalra, ami műfaját tekintve újdonság (hiszen hasonló zombi-apokalipszis tv-sorozattal én még nem találkoztam), valamint mesterien keveri az izgalmat, a drámát és a véres leszámolásokat.

A történet tulajdonképpen elég egyszerű. Van egy kis városunk ahol egy rendőrt (Rick Grimes) lelőnek egy autósüldözés során, majd korházba kerül. Mikor felébred, már csak üres, lerombolt, hullákkal teli folyosókat talál. Elindul haza, mikor is zomi emberek támadják meg, de  végül két, még életben maradt ember segít rajta. Kiderül, hogy egy járványnak köszönhetően, miután az emberek meghalnak, zombikként újjá élednek és élelemért, azaz húsért kűzdenek mindenáron. Veszéjessé válik hát az élet, mert ha egyszer megharapnak, megkarcolnak, felsértik a bőrödet ezek az élő halottak, akkor már nincs esélyed a túlélésre. Innen, ebből az alaphelyzetből indul Rick, hogy megkeresse családját és menedéket leljen Atlantában. Itt kezdődik hát a történet...Azt azért még hozzá kell tenni, hogy elég erőszakos, véres sorozatról van szó, így sokszor figyelmeztetve vagyunk egy-egy rész előtt, hogy vigyázzunk, ha nem bírjuk a kibelezéseket! Mondjuk, aki a Spartacust szerette és végig tudta nézni, annak ez a sorozat sem okozhat gondokat.

A főbb szerepekben már jól ismert (sorozatbeli) színészekkel találkozhatunk, úgy mint Andrew Lincoln (Rick), Jon Bernthal (Shane), Sarah Wayne Callies (Lori), Laurie Holden (Andrea), Jeffrey DeMunn (Dale), Andrew Rothenberg (Jim). Természetesen új, kiváló tehetségek is szerephez jutottak: Steven Yeun (Glenn), Norman Reedus (Daryl), Emma Bell (Amy) stb.
A karakterek kellően kidolgozottak, de mint mindíg, most is vannak hibák és hiányosságok. Akik talán a legárnyaltabbak, az Rick és Shane, nem véletlen, hiszen a két főszereplőről van szó. Nem lehet panaszunk azonban Glenn-re, a fiatal, koreai "tolvajra", vagy az "érzelmesebb" Andreára sem. Tulajdonképpen minden szereplőnek megvan a maga funkciója, találunk minden nemű és korú embert, hogy mindenki  számára  biztosítva legyen a legmegfelelőbb azonosulási lehetőség.
Ezek után leszögezhetem, hogy egy olyan kis csapatról van szó, akikért összeszorított ököllel izgulunk, ugyanakkor sosem cserélnénk velük helyet. Egy mission impossible, lehetetlen küldetés tagaji ők, akik megtesznek mindent a túlélésért, még akkor is, ha útközben nem csak szeretteiket vesztik el, de a reményt is, hogy van kiút, hogy van még lehetőség egy félelem nélküli életre.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.