Be kell hozni a lemaradást! Igen, így gondoltam erre a filmre, mivel már régen meg akartam nézni, de csak most jutottam el odáig, hogy valóban meg is tegyem. Azt hiszem örökre beleégett a tudatomba!
A balett világa nagyon távol áll tőlem, bár tudom értékelni a törékenységét, szépségét, a benne rejlő mély elhivatottságot, a nőiességet, de valahogy mégsem az én műfajom. Akik ugyan így éreznek a tánc eme formája iránt, azok se habozzanak megnézni ezt a thrillert, mert ez a film nem pusztán a balett-kliséket lovagolja meg, de egy olyan magas érzelmi fokra repíti fel minket, gyanútlan nézőket, ahonnan csak a teljes átélés után vagyunk képesek leszállni a földre. Nem hiába a sok díj-jelölés, a Golden Globe, hiszen Darren Aronofsky egy olyan erős munkát adott (már megint) ki a kezei közül, amire csak nagyon kevesen képesek a pszichothriller műfajában. Színész választása meglepően kitűnő, Natalie Portman jelenléte nagyon erős az egész film során, mondhatom, még nem láttam tőle ennél jobb alakítást. Tőlem akár az Oscar-t is megkapná! Vincent Casselnél jobb  perverz koreográfust, tánctanárt se tudtam volna elképzelni, szóval elmondható, hogy Aronofsky (ahogy tette azt a Rekviem egy álomért-ban és a Pankrátorban egyaránt) kiváló érzékkel választja ki szereplőit, ami nagyon is fontos tényező egy sikeres, jó filmhez. Nem csak Natalie Portman, de a mellékszerepekben feltűnő fiatal Mila Kunis, vagy éppen Winona Ryder is merészen sötét alakok. A Black Swan egy elmeháborodott dráma, a maga tökéletességében  egy pszichotikus borzongás, egy önmagában tévelygő balerina őrült kiteljesedése.

Darren Aronofsky-ról elmondható, hogy merészen bevállalós, őszinte rendező. Alkotásai általában meghökkentőek, kegyetlenül hitelesek vagy a valóságtól elrugaszkodottak, de mindenképpen "más"-ok. Az én véleményem az, hogy az eddigi művei közül magasan a Black Swan a legsikeresebb, vagy ahogy maga a rendező fogalmazta meg: Tökéletes. Nem túlzott!
A Hattyúk tava új értelmet nyert, a fehér hattyú története, aki elől gonosz fekete ikertestvére elcsábítja a herceget, unalomig ismert frázis. Itt mégis egy frigid lány ('fehér hattyú') önkifejezésének lázadásává terebélyesedik ki, ahol az ego titkos, elzárt szelencéje nyílik szépen lassan ki, szabad utat engedve a tehetségnek, a szabad akaratnak és vele együtt az őrületnek: a fekete hattyúnak. A filmben nem egyszer elhangzik, hogy Nina (Natalie Portman) tehetséges táncos, és ha csak a fehér hattyút kéne megformálni a színpadon, akkor ő lenne a tökéletes választás, ám ebben a darabban a fekete hattyú szerepe éppen olyan fontos, mint a fehéré. Elindul hát egy transzformáció, egy szexuális felszabadulással járó "züllés", hogy mind a két szerepben kitűnővé válhasson ez az anyukájával élő, maximalista lány.

A feszültségfokozás mesteri kivitelezésével és a képek zártságával - szinte az egész film zárt terekben játszódik - egy olyan atmoszférát teremt a film, ami a nézőben is egyfajta stresszes idegállapotot idéz elő, és ez a mozi nagy érdeme! Nem a meglepő fordulatokkal operál, hanem azoknak a rendkívüli képi megjelenítésével. Gyakorlatilag egy olyan eszközt sem vet be, amit eddig ne láttunk volna- a hasadt személyiség tükörben való megjelenése -de ahogy azt láttatja, érzékelteti és csepegteti, az hibátlan. A zenével mind ezt csak a végletekig fokozza, ami azt eredményezi, hogy nem enged szabadulni, a végén mi is belehalunk a saját nézői szerepünkbe a főszereplővel együtt.

A Black Swan egy kihagyhatatlan mozi a igazi film kedvelők számára, de a laikusabbaknak is biztosan lebilincselő élményt nyújt! Kötelező!

10/10

Íme a magyar feliratos előzetes!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.