Egyre nagyobb csalódottsággal veszem tudomásul, hogy manapság kihalni látszanak a hétköznapi témájú, és a hétköznapian eredeti filmek. Nem tudom mi lehet annak az oka, hogy a szuperprodukciók mellett, csak az infantilis, altáji humorra épülő, sablon vígjátékok képesek megélni. Tisztelet természetesen a kivételnek! Végigolvasom a moziműsort és nem sűrűn tudom azt mondani például a szüleimnek, hogy nyugott szívvel üljenek be egy filmre, mert tudom, hogy a végén csalódottsággal az arcukon fognak hazatérti. Így aztán bennem is és a filmes ismeretemben is csalódnának. Ezt viszont nem szeretném! Ekkor kérdezem én, hová tűntek a Forrest gump típusú, lélekemelő, értékes alkotások? Miért szorítják le az emberek méltatlanul a filmes paletta aljára a hétköznapi történeteket? Miért kell mindenáron extra hang-fény- és képhatás ahhoz, hogy kitudjunk kapcsolódni?  Miért csak az ostoba és bárgyú poénokon tudunk jót derülni? Egyszer erre azt a választ kaptam, hogy mert nem szeretjük viszontlátni életünket a mozivásznon. Éppen ezért "menekülünk" elérhetetlen magasságok történéseibe, ezért rejtőzünk lehetetlen és mókás cselekmények háta mögé. Elfelejtettük szeretni az életünket! És mivel nem szivessen látjuk magunkat viszont, tudván milyen monoton és kiszámítható életet is élünk a hétköznapok során, ezért inkább el szeretnénk róla feledkezni. És mivel nem is készül másmilyen jellegű film a mindennapjainkról, mint nyomasztó dráma, így jogosan élvezzük a bárgyú komédiákat és a sikerhajhász látványmonstumokat. Tegyünk most egy kísérletet arra, hogy újból felfedezzük régi nagy kedvenceinket!

Tegnap este éjfél körül még jócskán a televízió előtt ültem - kivételes pillanatok egyike- és egy réglátott, de annál jobban szeretett filmre bukkantam az egyik kereskedelmi csatornán. Magam is meglepődtem, de főleg azon, hogy miért láttam én ezt a filmet ennyire régen. Ekkor született meg a gondolat, hogy ezeket a régen vetített, szinte teljes mértékben elfeledett, de értékes filmeket újra előhúzom a tarsolyomból, és mindenki mást is arra ösztönzök, hogy nézzék meg. Ha még nem látták volna, akkor azért, ha viszont volt már hozzájuk szerencséjük, akkor azért, hogy újra felelevenítsem bennük azt az érzést, hogy anno miért is szerethették! Elkezdem hát az ásatásokat az elfeledett filmek nyomában, ahol az első relikvia egy John Travolta film, a Csodabogár!

Az 1996-os Csodabogár egy olyan hétköznapi farmer történetét meséli el, akinek az élete egyik napról a másikra változik meg. George Malley (John Travolta) egy egyszerű autószerelő, ám egy este fényességet lát az égen, majd elájul. Ettől kezdve különös és megmagyarázhatatlan képességek birtokába kerül. Agya minden egyes percben vibrál, gondolatok, tudományos felfedezések megszállottjává válik. Szerelme az egyszerű életre vágyó, két gyermekes családanya, Lace (Kyra Sedqwick), akinek székeit George előszeretettel vásárolja meg. A nő kezdetben elutasítja a közeledését, de később, ahogy a férfi régi barátai "eltávolodnak tőle", úgy kerül ő és gyermekei egyre közelebb hozzá. A kis városban mindenki csodálkozva, meglepődve és félve követi nyomon George "változásást", - egy óra alatt megtanul portugálul, titkosszolgálati kódokat tör fel, megérzi a földrengéseket, tárgyakat mozgat az akaratával - csak legjobb barátja, a Diana Ross rajongó, rendetlen Nate (Forrest Whitaker) és a doki (Robert Duvall) állnak igazán mellette. Később azonban mindenre megtalálják a magyarázatot, és Georgenak is választania kell, hogy a tudományt kívánja e szolgálni, vagy visszatér egyszerű életéhez. Nem kérdés, hogy mit választ, de az árat sajnos minden esetben meg kell fizetnie. 
John Turteltaub filmje a barátságról, összetartásról, szeretetről és szerelemről egyaránt szól, valamint az egész család számára kiváló kipacsolódási lehetőséget nyújt. Egyszerre szórakozhatunk és tanulhatunk meg valamit önmagunkról. Ez (is) egy jó film ismérve. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Az angol nyelvű, kissé rövid előzetes meghozhatja a kedvet a filmhez! Jó szórakozász kívánok mindnkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.