Ha másképp volna

Ó, ha minden másképp volna,
ha a némaság dalolva szólna,
ha a nap bús árnyékot szórna,
ha szívem látna, s a szemem érezne,
ha testem helyett a lelkem vérezne,
szám helyett a fülem kérdezne,
ha nem dőlne semmi romba,
ha a jóság sosem fékezne,
ha a rövid élet álom volna,
s ha a képzelet létezne.
Minden másképp alakulna.

Akkor,
Nem lenne szótlan magány,
s a fényesség sem lenne talány.
Látnám a szerelmet és érezném a színt,
sorsommá írnám az összes kínt,
s hallanám a szó rejtett erejét,
dalolnám a zene szellemét.
Épülne egy világ, mely hív s nem űz,
ahol a pokol is csak tábortűz,
ahol álomszerű lenne az életem,
ahol valóság minden, s nem csak én képzelem.

2010. 10. 10.

Így szerettél

Mentem és láttalak,
Aludtam és hiányoltalak.
Reszkedtem és Te melengettél,
Cirógattál és nem engedtél,
Így szerettél.

Minden lépésed szívdobbanás,
Ajkad érintése lágy forrás,
Rendezett hajad sötét erdő,
Csábos mosolyod zavarbaejtő,
Igazi temető.

Minden porcikád vágyakozás,
Arcod varázsa álmodozás,
Riadt lelked felfedezés,
Csendes szavad szeretkezés,
Igazi temetkezés.

2003. 02.09.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.