Gyilkos Élet

Késbe mártott vérem szívja,
felszabadítja elmém, s azza írja
Dögcédulám. Sebeim sértik,
selymes késhegyek érintik,
szúrják, mint ha ott se lennék.
Testem elhagyott hulla, alaktalan
hús, mely étvágyat gerjeszt,
szívem kívágva dobog zárt palackban,
lelkem lemosva bűz szagot erjeszt,
emberi voltom halott emlék.
Fekete szavak, sötét tettek,
homályos gondolatok, álmok
mind bizonyítékok lettek,
s az élet a gyanúsított, az álnok
angyal, ki e Földre kárhoztatott.

                              /2008. 01. 21./

Végítélet

Angyalok szárnya alatt
Pokoli harc lángja ég
Ott, hol nem kűzd már emberiség
Kegyetlenség az, mi marad.
Arctalan düh szabadul el
Lélektelen sarjak hullnak
Isteni kardal szentek sújtnak
Porrá hullik minden ember.
Sátántangót jár az idő, hol
Zakatol egy sárkányszív
Igazaké a szent győzelem, míg
Szénné olvad az isteni toll.

                             /2009.11.15./

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.