A Spartacus: Blood and Sand Június 1-től látható lesz a magyar HBO-n! A sorozat nekem teljes mértékben belopta magát a szívembe, pedig a 300-ra hajazó képi világtól kissé tartottam (mivel az előbb említett mozifilmtől igencsak iszonyodok). Nem tartott sokáig az, hogy eltudjak vonatkoztatni a direkt lassításoktól és az egyértelműen számítógéppel generált látványvilág giccses megalkotásától, mivel a történet, illetve a szereplők abszolúte kárpótoltak mindenért. Sőt, az eddigi legvéresebbnek reklámozott sorozat még arra is képessé tett, hogy értékelni tudjam a pusztán öncélú vérengzést a képernyőn. Lehet, hogy betegesen hangzik, de higgyétek el, egyáltalán nem olyan vészes a helyzet. A Spartacus ugyanis egy történelmileg annyira hitelesre készített széria, hogy a szexjelenetek és harcok mellett, teljes mértékben magával ránt a kor kegyetlen embertelensége. Ez, természetesen a kiváló forgatókönyvnek és a főbb szereplőknek köszönhető.

Ha már a főbb szereplőket említettem, akkor ki kell emelnem (értelemszerűen) a Spartacust alakító Andy Whitfield-et, aki annyira hitelesen és mégis egyszerűen játszik, hogy egy személyben is élvezhető lenne a sorozatban. De természetesen kapott maga mellé egy zseniálisan tenyérbemászó dominuszt, Josh Hannah-t (akit ismerhetünk a Múmia című "remek" kalandfilm bohókás Jonathan-jaként), illetve egy körmönfont dominát, Lucy Lawless-t (a régi korok Xénáját). Nyilvánvalóan nem áll meg itt a kíváló szereplők sora, hiszen Manu Benett Crixus-ként, Viva Bianca, mint Ilithyia, avagy Jai Courtney, aki Varro-t alakítja, szintén kimagasló teljesítményt nyújt. A többi szereplőt már fel se sorolom, mert szinte mindenki el van találva, ami azért elég ritka egy sorozat esetében. Egyébként Sam Raimi (Pókember 1-2) az egyik exclusive producere az eddig egy évadot megélő szériának.
Sokan hasonlítják, az HBO gyártású Rómához, mondván, hogy szemérmetlenségében és látványában is nagyon hasonló a két sorozat. Van benne némi igazság, de ez azért lehet, mert mind a két alkotás ugyan abban a korban játszódik, csak éppen máshová helyezték a hangsúlyt. Szerintem kár összevetni őket!

A történetről nem szeretnék sokat elmondani, mert igazából nem az a lényeg, hogy ki kicsoda és mit csinál, hanem az, hogy hogyan. Azt, viszont látni kell! Meg aztán, nem szeretném lelőni, az egyébként nagyon ütős "poénokat". A sorozat felétől kezdve, szinte minden rész után a hajamat téptem, hogy miért kellett ezt csinálni! Kezdetben ugyanis, kissé túláradó volt az a romantikus rajongás, ami körülölelte Spartacust és feleségét, de később nem hogy megfeledkezhettünk eme kezdeti gyöngeségről, de kifejezetten "örülhettünk" is főhősünk  megújulásának.

Sajnos a második évadról még nem sokat tudni, ami annak köszönhető, hogy sajnálatos módon Andy Whitfield-nél rákot diagnosztizáltak. Kétséges, hogy vissza tud e majd térni a produkcióhoz, de ha igen, akkor szeretettek várják. Addig is, egy hat részes előzményben gondolkodnak a szerzők, ami sok mindent takarhat (Spartacus gyermekkora, a ludus megöröklése stb). Remélhetően viszont Andy nélkül nem folytatják majd a sorozatot, mert az nem csak kiábrándító lenne, hanem egyszerűen ízléstelen szentségtörés!

10/8

Egy kis ízelítő az ínyenceknek! A képek magukért beszélnek!
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.