Ha filmekkel büntetni, illetve kínozni lehetne, akkor ott mindenképpen helyet kapna a kiváló 300, a technika alkotta giccsparádé, a Maszk fia, ami egy elmegyilkos gagyifájdalom, valamint a legújabb Kis Vuknak csúfolt animációszemét. Tudnám persze még folytatni a listát (lehet megér majd egy top 10 misét a dolog), amire biztosan felkerülne most Jennifer Lopez legújabb romantikus vígjátéknak titulált filmje is. Eddig semmi bajom nem volt az egyébként inkább dekoratív, mint jó színésznő filmjeivel (Mint a kámfor, Szeretném ha szeretnél, Álmomban már láttalak stb) tipikus romkomok lévén, valahol élvezhetőek voltak. Az Ilyen a formám (The Backup plan) azonban igencsak kivétel, vetekszik az Anakonda silányságával, valamint a Lindsay Lohan típusú vígjátékok kliséivel.
A történet egyszerű, a magányos, ámbár anyasági vágyakkal küszködő Zoe (Lennifer Lopez) már a film elején mesterségesen megtermékenyül, ám ekkor a véletlen felé sodorja a sajtkészítéssel és kecsketenyésztéssel foglalkozó Stan-t (Alex O'Loughlin), akivel hamar egymásba szeretnek. Igen ám, de problémába ütköznek, mikor kiderül a terhesség, ami ráadásul nem is egy, de két gyermekkel ajándékozná meg a friss szerelmespárt. Nem is mondom, hogy Zoe kisállat kereskedésben dolgozik, ahol idiótábbnál idiótább barátok veszik körül, nem is beszélve a szingli anyák klubjában található nőkről. Hogy mégis kiknek tetszett a film? Hogy miért mondanám, hogy nézzétek meg?

Őszinte leszek, nem mondom, hogy bárki is önszántából nézze meg a filmet, hogy vásároljon mozijegyet pont erre a romantikus vígjátékra (előbb javasolnám a Utolsó dalt, Miley Cyrus-al) mert ezt épp elég lesz otthon, egy kellemes délután, úgy egy-két év múlva végigszenvedni (mondjuk betegen) az egyik kereskedelmi csatorna vetítése során. Mit mondhatnék még? A poénok már azelőtt se viccesek, mielőtt megtörténnének, úgy meg végképp nem, hogy tudjuk min kéne majd nevetnünk a következő pillanatban. J-Lo kisasszony ugyan odateszi magát, a kockahasú Alex-ra se lehet panaszunk, ámbár a forgatókönyv tulajdonképpeni hiánya az elég zavaró! Nincsenek jól időzítve a poénos jelenetek, nincsen kifutása a filmnek, egyszerűen nem történik semmi, ami történik is, az meg aztán nemhogy nem meglepő, de egyszerűen szánalmas. Én komolyan mondom, hogy a film közepén már majden elaludtam. Ez azért elég ritka nálam! (Tisztelet a kivételnek.)

Azért lehet benne némi pozitívumot is találni. Például Lopez ruháit, amik annak ellenére, hogy hétköznapiak, mégis jól állnak neki. (?) Igazából, pontosan Jennifer az, akire kihegyezték a filmet, akire rábízták, hogy nevettessen minket. És mi nevetünk is néha, bár nem vele, hanem rajta. (Kicsit önmaga paródiájába fordul néha.) Amikor könyékig mászik a pörköltszaftban, vagy szét tett lábakkal grimaszol a nőgyógyásznál, akkor azért mosolyra húzzuk a szánk szélét, de csakis azért, mert mind ezt J-Lo-tól látjuk. Egy valamire való színésznőtől, már egyáltalán nem lenne ilyen mókás a történet. És elárulom, így se eléggé az! A langyos romkomok kedvelőinek valószínűleg ez a film is elnyeri majd tetszését, de azért reménykedek, hogy még ők is ultra langyosnak fogják érezni. Terhes ez a film! A néző számára mindenképp az!
10/1
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.