Nem sokszor fordul elő velem, hogy elfogult vagyok, de most az egyszer az leszek! Tudom, hogy nem sokan kedvelik, vagy inkább úgy fogalmazok, nem sokan ismerik igazán a japán, koreai, kínai filmeket, maximum azokat, amikből készült amerikai remake, vagy azokat amikben az a három ismert ázsiai színész/színésznő játszik, akiket ismerhetünk hollywoodi tevékenységeik miatt. Még azért ide sorolnám azt a pár rendezőt, akik azért elég ismertek ahhoz, hogy ne tudjunk elmenni a nevük mellett (Kim Ki-duk, Wong Kar-wai, Ang Lee stb). Valljuk be őszintén, hogy azért az általános ázsiai filmeket, sorozatokat, anime-ket nem sokan ismerjük (bár mostanában azért már egyre népszerűbbek). Jómagam nagy rajongója vagyok mindnek, így hát most egy olyan filmet szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani, ami minden szempontból megfelel egy tipikus Japán filmnek, és ráadásul egy élvezhető, kedves, egyszerű, mindennapi, bájos történet.
A Kimi ni todoke (angol fordításban: Reaching You) egy mangából készült  japán mozifilm, ami egy olyan fiatal lányról szól, akitől mindenki fél, akiről mindenki rémtörténeteket terjeszt az iskolában, pedig ő csak arra törekszik, hogy jót tegyen a környezetében élőknek. Ezt a valódi egyszerűséget, őszinteséget, alázatot kedveli meg egy népszerű fiú a lányban, és segít neki barátokat, társakat, örömet és persze szerelmet csempészni az életébe.

A 2005-ben debütált, azonos című manga az egyik legnépszerűbb volt hazájában, nem meglepő tehát, hogy 2010-ben elkészült belőle a mozi változat, ráadásul két úgyszintén nagyon híres színésszel a főszerepben.
A főszereplő lányt, Sawako "Sadako" Kuronuma-t Mikako Tabe keltette életre, míg fiú társát, Shota Kazehaya-t pedig Haruma Miura alakítja. A kettejükben lévő ellentét, és a köztük lévő furcsa vonzalom az, ami meghatározza ugyan a filmet, de valahogy mégsem fordítja túlzóan romantikussá. Sőt a lehető legegyszerűbb, legbájosabb és legtermészetesebb kapcsolat ez, ami filmvásznon létrejöhet. Ennek ellenére nem pusztán egy 'Love Story'-ról beszélünk, hanem inkább egy bimbódzó virág kinyílásáról. Valószínűleg ez a mondat így elég nyálasnak hangzik, ami a filmet egyébként abszolúte nem jellemzi, de mégis ezzel a Shakespeare-i jelzővel, akarom mondani túlzással kell éljek, mert mégis ez mondat az, ami leginkább összefoglalja a történetet. Kapcsolatok kavalkádjával találkozunk ebben a tündéri "gyermekmesében", de őszintén azt kell mondjam, hogy mind ezt úgy élvezhetjük végig (már akik tudják értékelni az egyszerű történeteket), hogy hatalmas mosoly húzódik az arcunkon és kellemes boldogság melegít közben a szívünkben.

ÉN csak ajánlani tudom mindenkinek. Tudom, hogy nem könnyű hozzájutni semmilyen formában a hasonló filmekhez (pláne, hogy magyar felirat, szinkron a legtöbb esetben nincs, maximum csak angol), de aki mégis érez magában némi elszántságot, vakmerőséget és lelkesedést, az semmiképpen ne hagyja ki ezt a filmet egy verőfényes tavaszi délután. Az biztos, hogy egy kellemes élményben lesz része mindenkinek, aki meg tudja nézni!

10/7

Kicsit félve, de ide teszek egy három különböző előzetesből összevágott angol feliratos trailert, de azt kérem, hogy akik ezt megnézik, higgyék el nekem, hogy ez a film nem pusztán egy hagyományos szerelmi történet!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.