A Heartless egy olyan thriller, ami egyszerre nevetséges és véresen komoly. Az angol filmek többsége, főleg azok az újabb alkotások, amik a fiatalok "lázadásának" kritikáját kívánják megfogalmazni (Skins, Harry Brown, Taken, Egy lányról stb...) többnyire ezen a pilléren egyensúlyoznak. Mindig próbálják valamivel oldani az általuk olyan sötétnek ábrázolt helyzetet, mindig találnak egyfajta kiutat, ami hol jól, hol rosszabbul sül el a filmvásznon.
Philip Ridley rendező régen készített már filmet, és ez a 2009-es új műve egy erős kritikát magában hordozó, különlegesen furcsa alkotás lett. Igazából a mai napig nem tudom eldönteni, hogy komolyan vegyem e, vagy nevessek rajta egy jót. Lehet ez azért van, mert a horror elemeket magában hordozó thriller mélyén egy olyan lélektani dráma húzódik meg, ami teljesen magával tud ragadni, valamint Jim Sturgess annyira remekül alakítja a testi fogyatékkal élő srácot, hogy egyszerűen nem tudom nem sajnálni. A lelketlen és szívtelen ifjúság, a hiúság és tökéletesség igénye kerül terítékre egy démoni fimben, ahol az emberség a tét. Mi tennél meg, hogy az életed olyan legyen, mint amilyennek megálmodtad? Mit meg nem tennél? De mint mindennek, ennek is ára van...

Jamie Morgan (Jim Sturgess) egy fiatal fiú, akinek születésétől kezdve egy szív alakú seb borítja jobb arcát és ez végighúzódik a bal válláig is. Környezete emiatt csúfolja, kitaszítja, csak a család fogadja el, érti meg a fotózással foglalkozó magányos fiút. A közeg amely körbeveszi, veszélyes. Sötét, graffitis utcákon rója napjait Jamie, miközben próbálja megörökíteni a "poklot, melyben élnie kell". Egyik este furcsa lényekre bukkan egy elhagyatott ház kertjében, és onnantól kezdetét veszi egy őrült hajsza az őrülten sikoltó démonok elől, akik brutálisan meggyilkolják anyját, de őt nem bántják. Később derül csak fény arra, hogy  ezzel egy bizonyos Papa-B (Joseph Mawle)  névre hallgató idegen démon kezei közé kerül, aki alkut ajánl neki: megkapja azt az életet, amire mindig is vágyott, cserébe azért, hogy káoszt teremtsen, graffitizze a falakra havonta egyszer, hogy "Isten egy hülye f**z". Jamie végül belemegy az alkuba, amiről hamar kiderül, hogy átverés. Bár arca tökéletesen széppé változik, megkapja a szeretett lányt, Tiát (Clémence Poésy), de mind ezért cserébe gyilkolnia kell. Segítője Bell, egy kislány (az ördögi angyal-vagy angyali ördög?), aki apjának szólítva lopja be magát a fiú szívébe, és megtesz mindent, hogy Jamie ne szegje meg alkuját. De Jamie-ben dolgozik a lelkiismeret, vívódik régi önmaga és az új éne között. Vajon mi a fontosabb, az emberség, bármennyire is kitaszítva, boldogtalannak érezzük magunkat, vagy a tökéletesség álarca, melynek olyan ára van, ami megöli a lelkünket?

A történet önmagában elég suta, de Jamie átváltozása után a film is átmegy egy transzformáción és kezdi magát kibontani. Túllép a démoni síkon és felemeli azt egy emberi léptékű, lélektani drámába. Az önmagával elégedetlen fiú őrült lázadása sorsa iránt, az álom és a valóság kettőssége kerül a középpontba, ahol kiderül, hogy nincsenek is démonok a világban, azok mind mi emberek vagyunk. Mi tesszük a világot kegyetlenné, elkorcsosulttá, élhetetlenné. Csak a családunk, barátaink szeretete, illetve maga a szerelem tarthatja bennük a lelket. Jönne a klisé, de itt nem teszi. Jamie ugyan úgy elkárhozik, vagy akár megváltatik a film végére, mint minden halandó ember, a kérdés csak az, hogy mind ez álom volt-e vagy valóság?
A film végül csak megfogalmaz egy tanulságot: Néha egyeseknek a dolgok sötétebbnek látszanak, mint másoknak, de igazán sötétnek kell lennie ahhoz, hogy megláthassuk  a csillagok ragyogását. Olyan ez a film, mintha a való élet lenne maga a pokol és a halál a megváltás, a boldog élet reménye.

A filmet a színészek teszik igazán jóvá, nélkülük egy közepes alkotás lenne. Jim Sturgess nagyon erős végig, kiráz tőle a hideg, miközben szeretem, sajnálom. Együtt élek vele a szenvedésben és a boldogságban is. Kár, hogy ennyire elbagatellizálták a történetet, mert egyébként egy kiváló kis mozi lehetne belőle.
Amit még külön ki szeretnék emelni, az a film zenéje. Nagyon hatásos, már csak azért is, mert a kulcsfontosságú jeleneteknél egyenesen Jim Sturgess duruzsol szomorú dallamokat a fülünkbe.  Hihetetlen személyessé teszi a filmet, ami ad egy pluszt az egésznek, még egységesebbé, tömörebbé, átérezhetőbbé, drámaibbá teszi.

10/6

Íme a film magyar feliratos előzetese és Jim Sturgess-tól a The Other Me című soundtrack!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.