Paulo Coelho nevét legtöbben talán az 1988-as Az alkimista című regénye alapján ismerik, hiszen ezzel a könyvel vált nemzetközileg is világhírűvé a főleg misztikumra és érzelmekre építkező brazil író. A Veronika meg akar halni egy 24 éves nő kiábrándultságáról, öngyilkossági kísérletéről és életének felfedezéséről szól. Ezt a művet megrázóan drámai szépséggel vitte filmvászonra Emily Young, Sarah Michelle Gellar főszereplésével.

Veronika (Sarah Michelle Gellar) látszólag teljes, boldog életet él. Mindene megvan, amit egy fiatal nő magáénak mondhat, ő mégis arra készül, hogy mindezt eldobja, így felszínes életéből az öngyilkosság segítségével próbál menekülni. Sorban nyeli le a gyógyszereket, míg nem úgy tűnik, elérte célját. Mikor felébred, egy elmegyógyintézetben találja magát, ahol közlik vele, hogy bár öngyilkossági kísérlete kudarcba fulladt, ez mégis maradandó károkat okozott a szívében, így csak hetei maradtak hátra létezésének földi utazásából. Ezzel a tudattal bolyong céltalanul a intézet falai között, keresve valami értelmet utolsó napjaira.  Ekkor találkozik a szótlan, magának való Eddel (Jonathan Tucker), aki csendes visszafogottságával, lelkes tekintetével megragadja Veronikát. A fiú is egyre jobban érdeklődik a sötétben zongorázó, különös lány iránt, míg nem egy szavak nélküli lelki kapcsolat alakul ki közöttük. Az intézet vezető pszichológusa Dr. Blake (David Thewlis) örül a két fiatal egymásra találásának, nem úgy, mint az ötvenes éveiben járó Mari (Melissa Leo), aki eddig kizárólagos társa volt Edwardnak. A film végére a négy főhős elindul az önfelfedezés útján és ez által megnyílik előttük az eddig ismeretlen, boldog élet kapuja. A kisemberek sorsáról szóló szívszorongató történet egy olyan próbatételt ábrázol, ahol önmagunk legyőzésével érhetünk célba, ami maga az életigenlés.

A színészi alakítások nagy hansúlyt kapnak, főleg ha egy drámáról beszélünk. Sarah Michelle Gellar hitelessége egyszerű hétköznapiasságán alapszik, ez adja Veronika lelkét. Jonathan Tucker egy pillantásával képes megragadni azt a fájdalmat, küzdelmet, amit Ed él át az elmegyógyintézetben eltöltött évei alatt, és főleg akkor mikor megismeri Veronikát. Kettejük összhangja adja meg a film valódi értékét. A pszichológust alakító Thewlis kellően tenyérbe mászó és kimért, míg Melissa Leo bravúrosan semmilyen. Az ő feladatuk a szálak összeérésének elősegítése lenne, a "lenni vagy nem lenni" dilemmájának tolmácsai lennének ők, de karaktereik mind ezt csak fölöslegesnek tűnő mellékepizóddá zsugorítják.

Amit mindenképpen meg kell említeni az a film fényképezése, ami a pasztell színekkel és a rengetek közeli felvétellel segít minket beleélni abba a csendes és visszafogott melankóliába, amit a Veronika meg akar halni minden egyes percében élvezünk. Igen, élvezzük, mert boldogtalanul boldog ez a film, és bár a történet egyes pontjai sablonosak, mégis megbocsátjuk ezt neki, hisz nem monumentális eseményekről, hőstettekről szól, hanem az ember leghétköznapibb vágyáról: a boldog életről.  
10/6

Aki ismer, tudja, hogy mennyire megszállottan imádom a jó sorozatokat (olykor még a rosszakat is), így gondoltam, egy hosszú és kimeríthetetlennek ígérkező utazásra csábítom magamat és persze mindenki mást is, ami a kedvenc sorozataimat és azok legsikeresebb évadjait, epizódjait érinti majd.

Tini koromban természetesen én is néztem Dawson és a haverokat, Beverly Hills 90210 –et és társaikat, de ami a nagy áttörést jelentette számomra, az mindenképpen a Jack és Bobby volt. Ez egyike azoknak a sorozatoknak, amit minden évben újból és újból előveszek,  mégsem tudom soha megunni. A 22 részből álló évadot méltatlanul fosztották meg a további folytatástól, de ez az egy is bőven elég ahhoz, hogy minden egyes alkalommal valami új érzéssel gazdagítson, valami eddig ismeretlen dolgot fedezek fel benne és vele együtt magamban is.

A történet középpontjában Jack (Matt Long) és Bobby McCallister (Logan Lerman) áll, illetve az őket nevelő független és erős személyiségű anya, Grace (Christine Lahti). A pilot egy jövőbeli (2041)dokumentumfilmmel indul, melyben az Amerikai Egyesült Államok elnökéről nyilatkoznak barátok, rokonok, szerettek és ellenségek. A beszédek során bepillantást nyerünk az elnök gyermekkorába, napjainkba. A széria kereteként funkcionáló "flashbackek" által értjük- és tudjuk meg, hogyan vált a világ egyik leghatalmasabb vezetőjévé egy egyszerű, de hétköznapinak egyáltalán nem mondható fiú. Természetesen ennél jóval szélesebb spektrumban mozog a sorozat, minden részből tanulunk valami újat emberségről, vallásról, szeretetről, barátságról, lemondásról és odaadásról. Nincs benne semmi akció, semmi szemfényvesztés, nemes egyszerűségével és páratlan lélekerejével láncolja magához a nézőt, amit - többek között - a remek színészi alakításoknak köszönhet.

A legerősebb karakter egyértelműen az anya, aki egyetemi professzor lévén két lábbal a racionalitás földjén áll, filozófiával, irodalommal és főleg történelemmel támasztja alá anyai döntéseit, miközben a szabadság szellemében neveli fiait. A legidősebb fiú, Jack népszerű tinédzser, futóbajnok és felelősségteljes apafigura, akinek az idegeire megy különc kisöccse, mégis minden erejével segíti és támogatja. A jólelkű báty szíveket lobbant lángra és tör össze, álmokat valósít meg és veszít el. Az egyik legszomorúbb, legösszetettebb és mégis, talán a legszerethetőbb figura. Bobby, a család „csodabogara” egyszerű, 12 éves fiú, aki nem hagyja, hogy bekebelezze a sztereotip sémákra építkező világ, vágyait és álmait kívánja megvalósítani, bármily népszerűtlenné és „mássá” válik általuk. Példaképként tekint bátyjára, legfőbb pártfogója pedig az anyja, aki mindent elkövet, hogy fiából egyszer valóban nagy ember válhasson. Hármójuk harmóniája alkotja a sorozat magját, adja meg valódi értékét.

Természetesen, ahogy az élet, úgy a Jack és Bobby sem tökéletes, de mindenképpen egy olyan darab, ami nem pusztán elpocsékolt időtöltés, hanem azok számára, akik fogékonyak egy magával ragadó családi drámára, egy lelki utazás is önnön jellemük univerzumában. Lehengerlő és egyszerű, bájos és mégis végtelenül szomorú. Aki eddig még nem látta és addictnak vallja magát, semmiképpen ne hagyja ki, de azok se, akik kevésbé élnek a sorozatok világában. Nekem ez volt az első, remélem másoknak is beválik.
10/8

Hála a sok segítőmnek (és igen, ide most főleg Mártit értem :P) sikeresen létrehoztam egy blogot, amit rejtélyes módon a nevem segítségével lehet megtalálni a kaotikus éterben. Nem kell megijedni, nem naplót készülök itt vezetni, ugyan már, hisz a hagyomány emberének tartom magam, így ahhoz megvan a jól bevált lakatos kis füzetecske. Mellesleg nem hiszem hogy sokakat érdekelne az én egyszerű, vidéki lányregényes kis életem.

Arra a feladatra vállalkozom inkább, hogy a filmekkel kapcsolatos gondolataimat megosszam mindazokkal, akiket netalántán kicsit is érdekelnek a filmek, illetve a jó sorozatok. Valamint felkerülnek majd egyéb írásaim is ha úgy találom jónak, mindenesetre megragadok majd minden kínálkozó alkalmat, hogy mindenféléről beszámoljak. Csemegézek majd a legérdekesebb filmekből, sorozatokból, könyvekből, mindenből ami csak az utamba kerül.

Várom majd a kommenteket, észrevételeket mindent, ami kikivánkozik belőletek, olvasóimból (a többes szám használata nem véletlen, fő a magabiztosság) mert a kritika mindíg építő jelleggel hat rám. Szóval hajrá, fogjunk bele valami újba, valami izgalmasba, mert kihívások nélkül az élet nem is élet.

Üdv mindenkinek!

Mesi