Tudom, régen jelentkeztem és ezért mindenkitől elnézést kérek, (remélem) nem fog többet előfordulni! Minden kedves olvasómnak köszönöm az emaileket és a segítséget is, hogy ráakadjak az elveszettnek hitt filmjeimre/meséimre.
Az előző héten láttam a vasember második részét, és őszintén mondhatom, hogy jól szórakoztam. Humorban nem volt hiány, és Robert Downey Jr. is remek volt (ahogy azt mostanában megszokhattuk tőle). Sok robot, kellemes akciójelenetek és látványosságok, valamint Mickey Rourke is hozta "az orosz akcentust." De sajnos, ha valaki megvesz mondjuk egy elég népszerű mozis magazint, akkor mindent megtudhat a filmről. Bár azt azért el kell árulnom a rajongók és a lelkes mozibajárók kedvéért, hogy ennek a vasembernek sincs vége a stáblista elindulásával ;) Érdemes VÉGIGnézni a filmet! Képregényrajongók figyelem! Aki nem szeretné, hogy lelőjem a poént, az akkor ne olvassa el a következő mondatomat: a nagykalapácsos Thoral, Amerika kapitánnyal és Nick Furyval is találkozhatunk majd kb- 2012-ben a Bosszú angyalai során.
10/7

Tegnap is moziban jártam és volt szerencsém megtekinteni a Robert Pattinson nevével fémjelzett Emlékezz rám című családi drámát. Őszintén be kell vallanom, hogy én eddig kifejezetten nem szerettem ezt a fiút, Twilight Edwardnak meg aztán pláne nem. De tegnap pozítívan kellett csalódnom. A film egy klasszkus történettel rendelkezik, találkoztunk már emocionálisan analfabéta apával (jelenleg Pierce Brosnan), magánakvaló kislánnyal és sérült lelkü, lázadó fiúval is. Itt mégis minden működik, nem fordul át az egész egyfajta nyálas, csöpögős romantikába. Ezt az érdemet pedig a remek alakításoknak köszönheti. Pattinson pedig kifejezetten erőset alakít, merem állítani, hogy miatta működik a film. Félre ne értsetek, nem azt mondom, hogy ez a film kiváló műremek, csak azt, hogy a "jó" kategóriába sorolandó (ami még engem is meglepett). A történet kimenetele pedig...hát inkább nem mondok semmit. Mindenesetre én nem számítottam egy ilyen befejezésre, talán ezért is volt jó, hogy nem olvastam utána még a megnézés előtt. Ajánlom minden lánynak és a drámák szerelmeseinek egyaránt.
10/6

Amiről még szót szeretnék ejteni, az Az út című film. A Cormac McCarthy könyvéből készített, a néhol már filozófikus magasságokba emelkedő mozi végre elhozta nekünk azt a posztapokaliptikus élményt, amire se az Éli könyve,  se a 9, sem Az ember gyermeke (a Daybraekers- a sztori mögött lapuló valódi értelmével) nem volt igazán képes. Be kell vallanom, hogy a lelkem méllyén egyet kell értenem az öcsémmel, aki azt mondta, hogy ez film unalams, de ugyanakkor látnunk kell, hogy valójában mi húzódik meg az "unalom" mögött. Láttam már nagyon hasonló tematikára építkező filmet, de itt nagyon erős, meghatározó elem az a könyv, amiből készült. És itt van a  kutya elásva! Azt hinnénk nem lehet az amerikai író ezen könyvéből egy igazán jó filmet készíteni, de erre már a Cohen testvérek is rácáfoltak, mikor a Nem vénnek való vidék alapanyagához nyúltak. És mivel hogy mind a két film ugyan annak az embernek a tollából származik, így a filmek felépítése között is lehet hasonlóságot felfedezni. Tehát, aki egy pörgős sztorira vágyik, az semmi képpen ne nézze meg, mert hatalmas csalódást fog okozni neki. Ugyanakkor rengeteg általános igazság (minden közhely nélkül) fogalmazódik meg a film legmélyén, valamint képet kephatunk emberségünkről, illetve a jövő messiásairól.
Úgy gondoltam, hogy az érdekesség kedvéért, készítek egy top10-es ÚT, azaz Road Movie filmes listát, amibe természetesen az előbb említett film is szerepelni fog majd. Lássuk.
10/7

+1 Supernatural (Odaát)
Azt hiszem nem kell nagyon magyaráznom, hogy miért pont ez, és miért +1-es kategória. A két testvér (Dean és Sam Winchester) kalandjai épp az ötödik évadot éli, és természetesen jön majd a hatodik is. Ez a sorozat sokmindenről szól és sokféle igényt kielégít. Van itt fantasztikum, akció, humor, dráma stb. Igazi csemege egy valamira való sorozatfüggőnek, de még azoknak is, akik nem annyira elvetemültek. Minden elfogultság nélkül (bár az első évadot túl kell élni, de sajnos kihagyni nem lehet, mert fontos ahhoz, hogy megértsük a későbbi történéseket) egy kiváló road movie sorozatról van szó. ÉN (és most egy titkot is elmondok) a nővéremen szoktam kísérletezni néha, és ez még neki is tetszik! A supernatural is olyan, hogy akiknek eddig odaadtam nézni, azok függők lettek. Kivétel nélkül, fiúk és lányok is! A történetről azért nem mondok semmit, mert elég bonyolult és sokrétegű (végülis már az 5. évadnak lesz vége ehónapban) de annyit elmondok, hogy jelenleg a Biblia és az apokalipszis a fő történetszál. És akkor ennek fényében mondom, hogy feltűnik Paris Hilton is önmaga paródiájaként és hasonlók. Testvériség, emberség, barátság, család - azaz összetartozás az, amiről valójában szól a sorozat. De remélem a legtöbben ezt úgyis tudjátok ;)

10. Ballada a katonáról (Ballada o soldate)
Grigorij Csuhraj 1959-es filmje még a kötelezők között vált a kedvencemmé. Annyira magávaragadó a fiatal Aljosa utazása a háborús Szovjetúnióban, hogy szinte észre sem venni miképpen kalauzol el minket egy ismeretlen-ismerős világba. A 10 napra eltávot kapó ifjú katona hazaigyekezvén édesanyjához, teljesíti bajtársai kéréseit, így aztán a 10 napból még 10 perc se lesz az az idő, amig anyját láthatja.  Fogalmazzunk úgy, hogy egy kis lovasszkérről tud majd neki integetni. Hihetetlen szíve van ennek a fiúnak! A szovjet filmekre kevésbé jellemző, hogy a háborút szinte teljesen kigyahgyják a cselekményből, de itt pusztán csak, mint körülmény van jelen. Klasszikus road movie a közelmúltból.

9. Az út (The Road)

A fent említett film a nem túl előkelő kilencedik helyét azzal érdemelte ki, hogy bár le a kalappal a hiteles ábrázolásmód miatt, mégis valahogy nehezen emészthető ez a film. Maga a történet természetesen a valódi ok, és McCartney sikerkönyve. A két színész, Viggo Mortensen és a fiatal Kodi Smit-McPhee összehangolt játéka kimagasló, a látvány is magáért beszél, de mégis ott van az a valami, ami miatt mégsem. És bár minden pátosz nélkülözve van, mégis rétegfilm marad (természetesen). Azt tudnám mondani, hogy a hiba  csak percekben mérhető, és ez az irodalmi hűség miatt jöhetett létre. Valamit valamiért. Szerettem a filmet, de nem eléggé ahhoz, hogy csak a mögöttes tartalom (ami azért elég nehézkesen érthető annak, aki nem olvasta az eredeti könyvet) éltesse bennem a lelkesedés tüzét.

8. Gyűrűk Ura trilógia (Lord of the Rings)

Nem hiszem, hogy sok magyarázatra szorulna a történet. Ahogy a Shop Stop-ban is elhangzik, ez nem szól semmi másról, mint hogy két kicsi hobbit megy, megy, megy és megy. Természetesen ez így erős túlzás, de tény hogy a road movie-k közül talán itt van a legjelentősebb szerepe magának a sétálásnak, a léptekkel mérhető menetelésnek és a célbajutásnak egyaránt. Lesz majd még a listán egy ennél is "menősebb" film, de azért a Gyűrük ura mégiscsak egy klasszikus: mítosz, kaland, szerelem, ármány, varázslat és egy hosszú út, amely során megmutatkozik a lélek ereje. Semmiképpen nem lehet kihagyni a listából.

7. Országúton (La strada)
Federico Fellini klasszikus filmjéről van szó, ahol a goromba Zampano (Anthony Quinn) és a bájos-bús Gelsomina (Giulietta Masina) közös utazása során, bepillanthatunk a földön való létezés értelmébe. A vándorcirkusz, a kívülállók minden eszköztárával öleli maga köré a két teljesen különböző embert, és közben mi magunk is beleolvadunk a kettejük kapcsolatának szövevényébe.  Ilyen a néma boldogság és a tomboló boldogtalanság celluloid  formába öntve. Egy örök érvényű alkotás!
 

6. A család kicsi kincse (Little Miss Sunshine)
Van egy család, ahol egy duci kislány szépségkirálynőválasztása érdekében mindenki bepattan a kis, sárga, kopott buszba és útnak indul a csillogó Kalifornia irányába. Igen ám, de a bátyó a némasági fogadalma miatt egy szót sem szól, a nagypapa drogos, a fater peches kariertanácsadó, a nagybácsi öngyilkoshajlamú és az anyuka sem egyszerű eset. Tálalva van hát egy remek, feketehumarral megfűszerezett menü, és a desszert során fel is kerül a habra a csersznye. Mindenki nézze meg, aki szeretne látni egy, 2006-ban az Oscaron is felfedezett kiváló függetlenfilmet. Csak nevetni lehet rajta, de bizony nagyon jóízüt.

5. Kalifornia- a halál nem utazik egyedül (Kalifornia)
A sorozatgyilkosokról szóló könyvükhöz anyagot gyűjtő páros, Brian (David Duchovny) és Carrie (Michelle Forbes) hosszú kocsiútra vállalkozik, de hogy minél olcsóbb legyen a nagy kaland, hírdetés útján keresnek maguk mellé utitársakat. Így akadnak össze  az egyre őrültebb Earlyvel (Brad Pitt) és a kis ostoba Adele-lel (Juliette Lewis). Hogy mi vár rájuk az úton, illetve mind annak a végén, ahhoz meg kell nézni a filmet. Brad Pitt zseniális már itt is. Dominic Sena 1993-as krimije olyan zseniális módon képes a feszültségkeltésre, hogy míg nézem, egy percig nem vagyok képes megnyugodni. Apránként adagolják nekünk az információt, szinte már előre tudjuk, hogy mi lesz a vége, mégis végig tűkön ülünk. Nem csupán egy fizikai, valódi úton, de egy pszichológiai úton is járunk a filmmel együtt. Zseniális! Csak ajánlani tudom!

4. Esőember (Rain Man)
Dustin Hoffman és Tom Cruise párosa feledhetetlen. Egy kultfilmről beszélünk, ahol elöször találkozhattunk az autizmussal. És mint ahogy már azt azóta tudjuk, hogy nem szabad telibenyomni a kretént (Dustin Hoffman nem is tette), így egy zseniális filmről beszélhetünk. Maradandó mondatok és jelenetek. "Tuti, hogy később hozzák a juharszirupot és akkor már késő!" "A gatya az gatya!" Ez egy olyan film, amit bármikor, bárki, bárhol megnézhet, tuti, hogy szeretni fogja. A klasszikus testvérkonfliktus, az út általi összezártság teszi őket emberien szerethetővé. Őszintén szólva, nem is tudok mást mondani a filmről, így azt hiszem élek a klisével és kimondom: ezt látni kell! Alapfilm! A Forrst Gump, a Nevem Sam valamint a nemrégen bemutatott Adam előtt az aranyérmes, nálam sajnos mégis lemaradt a dobogórol. Szinte szégyenlem is magamat!

3. Thelma és Louise
Ridley Scott és két kiváló színésznő (Susan Sarandon, Geena Davis), illetve a nagyon fiatal Brad Pitt közös filmje ez a valódi road movie, ami nem pusztán két nő utazásairól szól, hanem a feminizmusról, az amerikai kisvárosokról, a szabadságról is egyaránt. Az út, mint választási lehetőség, mint keresztút, illetve mint egy életút jelenítődik meg. A műfaj egyik legprecízebb és legalapvetőbb filmjével állunk szemben. Ez a film a magyarázat arra, miért olyan népszerű ez a motívum a filmekben(is). Nem szájbarágós, nem unalmas, nem kiszámítható. Élvezetes. Aki nem látta volna még ezt az 1991-es művet, az semmi kincsért ne hagyja ki. Nem szegényebb lesz, de gazdagabb egy élménnyel. A maga nemében klasszikus alkotás!

2. Gerry
Igen, azt hiszem itt most magyarázattal kell szolgálnom. Gus Van Sant 2002-es filmje néhol meghaladja a türelmet. A nyíltan Tarr Bélára hajazó hosszú beállítások és a történet, cselekmény nélküli sétálások egymás utáni jelenetiről van itt szó. A két Gerry (Matt Damon és Casey Affleck) drámájának lehetünk szemtanúi egy egyébként gyönyörű táj mellékszereplésével. A rendező egy másik filmjén is gondolkodtam, hogy bekerüljön e ide, a listába (Otthonom Idaho), de úgy véltem ez sokkal jobban megfelel a célnak. Az orszáutat elhagyva, egy ismeretlen úton haladnak hőseink, hogy aztán eltévedve, új utakon járva visszakerülhessenek a biztonságos főútra. Több ez a film, mint egy kisérlet arra, hogyan mutassuk meg két ember eltévelyedését. Minimális dialógok, kevés vágás és gyönyörű fényképezés jellemzi a filmet. Nagyon lassú moziról beszélünk, de azért a végén mégis olyasmi történik, ami aztán odaszögez a fotelhez. A két színész kiváló, Casey Afflecket már itt megimádtam, és ezt csak fokozza a kettejük összhangja. Kiváló kísérletező film egy kiváló stábbal!

1. Út a vadonba (Into the Wild)
Nem tagadom elfogultágom a filmmel kapcsolatban, de hát csak a saját top listámat tudom bemutatni (tudnám másét is, de annak mi értelme lenne?). Nálam pedig ez az első, és nem csak azért, mert igaz történet az alapja, mert Sean Penn rendezte és Emile Hirsch a főszereplő. Nem! A film gyönyörű fényképezése, a tájak, a történet,  és minden valahogy összességében tudott magával ragadni. Az, hogy valaki elégesse az összes pénzét, magamögött hagyva mindent, a természet gyermekeként éljen napjainkban, az egyszerre ostoba, naív és hihetetlen romantikus. Minden egyes percét élveztem, minden egyes apró képkockájáért odáig voltam. És miután a könyvet is elolvastam, Christopher McCandless vált az én kedvenc hősőmmé. Mert ő igenis a modern világ hőse, akinek a hite és eszméi mind azt a jót képviselik, amit romantikus módon mindenki szeretne valahol a szíve méylén megvalósítani. De mi tudjuk, hogy ez lehetetlen küldetés, és fel is adjuk, nem kűzdünk a szívünk hívógató vágyával. Ő megtette. Valóban megtette, és szerintem nála szabadabb és boldogabb ember nem is élt az elmúlt évtizedek során.

Hát ezek lennének ez én Road Movie-aim (természetesen sok szívemhez közel álló filmet kellett kihagynom a listából), de kíváncsi vagyok mik a tieitek. Írjátok meg bátran, hiszen biztos van még jónéhány olyan gyöngyszem, amit érdemes felfedezni!
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.