Egy újabb díjnyertes magyar filmcím, már ami a borzalmas kategóriát illeti. Bár, így viszont lehet, hogy nagyon is illik magához a filmhez, mert meg kell mondanom, eléggé borzalmasra sikerült Tom Cruise legújabb akcióvígjátéka. A humorral még nem is lenne gond, de az, hogy a szerencsétlen Cruise - Diaz páros semmiképpen nem volt képes ezt átütő erővel produkálni, az nem kétséges. Valahogy sántít az egész film. Érezzük, hogy nevetnünk kéne, de valahogy mégsem megy, maximum egy fancsali mosolyt vagyunk képesek az arcunkra erőltetni. Igazából nem tudom eldönteni, hogy ez a forgatókönyv, a rendező, vagy a színészek hibája. Valószínű, hogy mind a háromé! Komolyan venni azt, hogy ők mennyire nem veszik magukat komolyan, de közben mégis komolykodnak, elég kiábrándító, így aztán a film is elsiklik egy középszerű úton. Komolynak túl nevetséges, viccesnek viszont túl "röhejes". Igazából kissé szenvedős az egész film, pláne hogy a nézőt nem éri semmiféle meglepetés. Ülünk és várjuk, mikor mond valami mókásat Tom és mikor cselekszik valami szőke nőset Cameron. Marha izgalmas! Azoknak viszont valószínűleg tetszeni fog, akik csak kikapcsolódni, tényleg agyleszívni mennek a moziba, mert nekik úgymond mindegy mit látnak, ha egy kicsit is tréfás a dolog. Így aztán Roy Miller (Tom Cruise) és June Havens (Cameron Diaz) kémkalandja minden ostoba vígjátékkedvelő átlagember számára élvezhető kikapcsolódást nyújthat. Csak nehogy belefulladjanak a klisék és az unalmas közhelyek popcornszagos forgatagába. Nem venném a lelkemre!

Kezdem a legelején. Roy Miller (Tom Cruise) egy körözött titkos ügynök, aki, hogy mentsen egy elemnyi energiaforrást és annak létrehozóját, lázas hadjáratot indít korrupt társa ellen. Egy véletlen folytán kapja maga mellé a gyönyörű June-t (Cameron Diaz), aki kezdetben nemhogy segíti, de minden akarata ellenére hátráltatja a profi, szívtipró ügynököt. Éppen ezért, folytonos elkábítások áldozatává válik egész addig, míg bele nem tanul az „ügynökösdibe”, és persze bele nem szeret a titokzatosan bohókás Roy-ba. Inenntől jön a csihi-puhi,  autósüldözősdi és végül persze a nagy happy end! Semmi eredeti ötlet, semmi meglepő fordulat, csupán egy átlagos humorú akciótörténet, ami arra próbál alapozni, hogy a két főszínész mennyire képes elsajátítani az együgyü karaktereket. Az egyetlen nagyobb érdem a helyszíneket illeti, bár azért a klisék itt sem maradhattak el (Spanyolország: bikafuttatásközbeni motoros hajsza, ugyan már!), de azért mindig jó látni egy kis Európát Amerikai szemmel! Akit még külön kiemelek a filmmel kapcsolatban, az John Powell, a zeneszerző. Kellemes, James Bond életérzésű aláfestő zenéi nagyon finoman illeszkednek a cselekményhez. Végre valami dicsérnivaló!

James Mangold nevét nem hinném, hogy sokan, csak úgy fejből ismernék, és ez nem véletlen. Nem sok munkája van, amit a szélesebb közönség is kitűnő lelkesedéssel fogadott volna, valamint ismerne. Azért mégis azt mondhatom, eddigi munkássága nem éppen a jelenlegi filmje minőségével ér fel. Ha csak a Men in Trees (A férfi fán terem) című sorozatot említem, ami 2006-2008-ig nagy sikerrel ment, itthon is a Viasat 3 műsorán. De a Kate és Leopold, az Azonosság vagy éppen a Börtönvonat Yumába című film is méltán említhető a sikeresebb darabjai közé, hát még a legutóbbi filmje, a Nyughatatlan. Így aztán magam sem értem, hogy volt képes egy, még saját mércéjével is mérve, egy ennyire semmilyen filmmel elődrukkolni. Egyszer fenn, egyszer fenn, mondja a mondás, de hát ez sem más, mint egy kellően elcsépelt közhely. Azért szerintem ne írjuk le Mangold-ot, fog ő még meglepetéseket okozni.

Sokkal dühítőbb a Tom Cruise és Cameron Diaz páros alakítása. Láttunk már nem egy filmet, ami bár történetét tekintve nem igazán mondható kiemelkedőnek, eredeti alapanyagnak a film mégis sikeres tudott lenni. (Bad boys filmek, csak hogy említsek is valamit). Sok múlik a színészeken illetve a karaktereken, és itt pontosan ez a lényeg. A karakterek lehetnének éppenséggel viccesek, egymás mellett meg aztán pláne, de ebben a filmben valahogy mégis kiütik egymást. Mint a mágnes két pólusa: ha két ugyan olyan középszerű színészt teszünk egymás mellé, óhatatlanul taszítják egymást. Külön-külön sokkal mókásabbak és ez a filmbeli jeleneteken is látszik. Együtt valahogy infantilisek lesznek, a fájdalmas határán mozgó, bugyuta bábokká avanzsálódnak. Persze ha ez volt a cél, akkor remek a kivitelezés, csak sajnos nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez így lett volna. Mindenesetre nem mondom, hogy nem lehet szeretni a filmet, mert hát minden relatív – csak hogy a közhelyeknél maradjak – így aztán inkább csak arra hívnám fel a moziba készülők figyelmét, hogy elég széles a paletta, és ha csak nem szerelmes valaki Tom Cruise-ba vagy Cameron Diaz-ba, akkor lehetőleg ne ezt a filmet válassza! Rengeteg hal van még Hollywood tavában is!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.