Az tavalyi év siralmas filmtermése sem gátolhatott meg abban, hogy összeállítsam a 2010-es év 10 legjobb filmjének top listáját, természetesen a magam módján.
Először is leszögezném, hogy még én se láttam az összes filmet 2010-ben, de azért nem panaszkodhatok. Csak és kizárólag a saját véleményemet tudom közvetíteni, és ennek jogán nem követek semmiféle nemzetközi, vagy hazai, vagy akármilyen közvélemény-kutatásokat, nézettségi eredményeket , szóval ez van! Az én ízlésvilágom lehet kissé furcsa, meglepő, de semmiképpen sem rendhagyó (hogy egy kedves ismerősömet idézzem). Viszont lehet, hogy épp ez a szemlélet vezet rá arra sok mindenkit, hogy megnézze az általam jónak talált alkotást. Éppen ezért fogadjátok szeretettel az én kis top listámat, aztán később lehet róla vitatkozni, hogy miért és hogyan.

Azt azért még el kell árulnom, hogy tényleg nem volt könnyű dolgom, mert bár volt a fejemben jó pár film cím, azért a legtöbbjüket nem tartottam annyira jónak, hogy ide felkerüljenek. Aztán mégis, majd megint nem...és ez így ment vagy egy órán keresztül. Talán könnyebb dolgom lett volna, ha egy olyan top listát szerettem volna készíteni, ami a 2010-es én legrosszabb filmjeit tartalmazza. Lehet teszek majd arra is egy kísérletet!

+1. Így neveld a sárkányodat (How to train your Dragon)

Azért került ez a mese a "kiemelt" kategóriába, mert hát ez mégis csak egy mese. Ellenben (bárki bármit mond, nálam nem nyert a Toy Story 3...sőőőőt), nem is nagyon tudok jobb és aranyosabb mesét feleleveníteni az emlékeimből. Legalábbis ami a tavalyi évet illeti. (Jó, hiányosságom az, hogy nem láttam a kis baglyos Őrzőket!) Aki ismer, az jól tudja, hogy már az is csoda, hogy egyáltalán nézek meséket. Nálam tavaly mindenképpen elvitte a főnyereményt az Így neveld a sárkányodat, és még külön hozzátenném, hogy kivételesen jobban szerettem magyar szinkronnal, mint original. Nálam ez is meglepő fordulat!

10. Daybreakers

Na igen! Talán azért ez a "baklövés" itt a tizedik hely környékén, mert hát valamit valamiért. Ez a film azért volt számomra maradandó, mert bár a vámpírok uralma alatt éljük filmes napjainkat, ez az alkotás mégis valami egészen újjal tudott szolgálni. (Azért nem egy Let the Right one it/Engedj be!) A Twilight csöpögős romantikája és a vérengző Megan Fox között volt egy olyan vámpíros film is, ami talán méltó lehet elődeihez. Egy egészen új szemléletet csepegtetett a vámpírok vs. emberek sztoriba, ami nem csak kellemes meglepetés, de nagy bátorság is volt. Mondjuk sose lesz a kedvencem a film, de mindenképp szót érdemel, és igen, helyet ezen a top listán.

9. Social Network (A közösségi háló)

Igen, igen én aztán elfogult vagyok! Ez esetben éppen David Fincher irányába, de azért lássuk be, nem volt ez a "Közösségi háló" olyan rossz film. A témája mindenképpen népszerűvé tette a mozit, és bár szerintem sokan látták, a lényeg valahogy mégis félresiklott sokak tudatában. Nem akarok álszent lenni, mert magam is kiélvezem a facebook előnyeit (hátrányait is), de azért az, amin nem régiben csak csodálkoztunk, és jót nevettünk (pl. a japánokon, hogy mobil nélkül élni nem tudnak), most a saját ellenségünk, vagy akár szövetségesünk lett. A facebook sikeressége pedig pont abban rejlik, hogy mindenki "sztár" akar lenni, meg akarja magát mutatni, a gondolatait ki akarja lökni a nagyvilágba (többek között, mert másképp nem megy a kommunikáció), alkotni szeretne valamit. Igen, és az egyetlen ember, aki nem erre vágyott, aki az egészet csak egy "mókának" fogta fel, aki csak egy sértett kisfiú volt, az pont a film főszereplője, aki (ha úgy vesszük az emberek áldozata lett) csak jókor volt jó helyen, valamint élt a lehetőségeivel, amit mindenki más is megtett volna a helyében. Nem mondom, hogy egy szent volt, de hogy egy meg nem értett zseni, az tuti! A Social Network a 9. helyet csípte el, ami lássuk be, valahol mégis szép teljesítmény.

8. Doctor Parnassus és a képzelet birodalma (The Imaginarium of Doctor Parnassus)

Ez a film is csak azért kerülhetett fel a listára, mert hát a 2010-es évről beszélünk. Igazából nekem tetszett a film, mert olyan más volt. Felidézte bennem Tim Burton szeretett világát, bár ez egy kissé negédesebbre sikerült. És ha másért nem is, hát a szereposztásért mindenképp dicséret jár (annak ellenére is, hogy eredetileg, ugye nem így volt eltervezve), de én nem is a nagy neveket emelném ki, hanem a (fentebb említett , facebook filmben is játszó) Andrew Garfield-et. Ez után a film után utána is néztem a fiú repertoárjának, és kiderült, hogy egy nagyon tehetséges angol színésszel van dolgom. Mindent összevetve, ezeket a fajta mesés filmeket viszont nagyon szeretem, szóval ez a film is megérdemel egy helyet itt, mégha nem is a legelőkelőbbet.

7. Egek Ura (Up in the Air)

Ez a film még számomra is nagy meglepetés volt. Egészen véletlenül (és persze teljesen szándékosan az Oscar-ra készülve) vettem meg pont erre a filmre a jegyemet, mert csak el kellett ütnöm az időmet, és éppen ezt játszották. Megmondom őszintén, először féltem a filmtől, de aztán olyan jó érzés fogott el, hogy komolyan mondom megért minden garast. Nem csak George Clooney tudott végre meggyőzni arról, hogy mégiscsak van helye ebben a színész szakmában, de egyéb meghökkentő alakítással is volt szerencsém megismerkedni. Összességében ez a film egy két lábon járó (habár az utazás a fő tevékenység benne) meglepetés csomag. Kiváló történet, remek karakterek, múltidéző filmzene és sorolhatnám. Én nagyon megszerettem ezt az (egyébként szerintem elég nehezen fogyasztható) filmet. A 7. helyen tehát az Egek Ura!

6. Baaria

Elég sok, mondhatnám meglepően sok nemzet képviselteti magát nálam most ebben az összeállításban, ami annak is köszönhető, hogy személy szerint én nagyon meguntam a folyton ugyan arra a sémára épülő amerikai/magyar filmeket. Akár a nagyobb költségvetésű szuperprodukciókat, vagy kisebb "művészfilmeket" említem, mind egy kissé unalmassá, mondhatnám kiszámíthatóvá váltak számomra. Természetesen tisztelet a kivételnek! A Baaria egy apró virág az amerikai filmek gyümölcskosarában. Számomra hihetetlen élmény volt, annak ellenére is hogy borzalmasan hosszú. Néha kell egy kis változatosság. Hát tessék!

5. Mammut (Mammoth)

És igen, aszt hiszem innentől jönnek a drámák. A mammut is egy olyan film volt, ami kimenekített az amerikai filmek habos-babos buborékából, és megmutatta, hogy azért lehet így is csinálni egy filmet. Persze valószínűleg nem lesz olyan népszerű, mint az extra-felturbózott nagy testvérei, de lehet nem is baj. Az emberek többsége úgyse tudná értékelni, de azért ÉN köszönöm, hogy van ilyen is. Érdekes, hogy már az 5. filmnél járok, és még mindig nem merném azt állítani, hogy a kedvenc filmjeim közé sorolnám. Hmm. Azt hiszem többet már nem kéne hivatkoznom arra, hogy mennyire rossz filmek volt tavaly a mozikban, főleg, hogy még ez sem gátolt meg abban, hogy jó sokszor váltsak jegyet a mozikban. Mammut! Azért aki teheti nézze csak meg, és kíváncsi vagyok milyen véleménye lesz róla. Egyszerű emberi történet(ek), érzelmek, vágyak és tettek. Semmi turbó, csak a "silány" valóság.

4. Emlékezz rám (Remember Me)

Lőjetek le, vagy üssetek kővel, vagy akármi, nekem akkor is tetszik ez a film. Azt hiszem nem tudom mással magyarázni, mint azzal, hogy 1:lány vagyok, 2: imádom a drámákat, és 3: jogomban áll! Aki szidni meri ebben a filmben Robert Pattinsont, mert most épp az a menő, akkor az vagy vak, vagy csak egyszerűen zsigerből hülye. A srác itt naggyon is jól játszik (vámpírnak én se szeretem egyáltalán!), és mondhatni miatta jó az egész mozi. Na jó, ez most erős túlzás volt, de akkor is van benne valami! Én úgy néztem meg a filmet, hogy semmit nem tudtam róla, csak azt hogy Pattinson a főszereplő, mert egy olyan barátnőmmel néztem meg, aki (sajnos) imádja a srácot. Így aztán a vége engem például nagyon meglepett. Persze az is lehet, hogy csak egy jó hangulatomban kapott el. Sokszor ez is sokat számít, hogy éppen milyen lelki állapotban vagyok mikor leülök egy film elé. Hát ez nálam betalált!

3. Viharsziget (Shutter Island)

Elérkeztünk a dobogósokhoz, és igen, innentől már elmondhatom, hogy a filmek a kedvencek sorát gyarapítják. Azt hiszem nem kell sokat mondanom Martin Scorsese-ről, ahhoz hogy tudjuk egy nagy, öreg mesterrel van dolgunk. És igen, meg Leonardo Di Caprioval, akit most már kezdenek nagyon is elismerni. Kellett neki az a vacak Cameronos Titanic? Már előtte remek színészpalánta volt (Gilbert Grape, Egy kosaras naplója...), csak hát ezeket a filmeket ki ismeri? Na mindegy, a lényeg, hogy most már szó szerint jó kis színésszé gyúrta ki magát, akinek a filmje méltán foglalja el az előkelő bronzérmes helyet.

2. 71-Into the Fire

Egy koreai film kaparintotta meg a második helyezést és nem azért mert elfogult vagyok (na jó, lehet hogy egy kicsit mégis), hanem mert nagyon is megérdemli. Egy háborús történetről van szó, ami valós eseményeket dolgoz fel. Az Észak-Korea és Dél-Korea kettészakadása utáni 1950-es háborúba csöppenhetünk bele, ahol is a észak-koreaiak olyan számfölényben voltak, hogy a déliekhez önkéntesen csaltakoztak diákok katonának. Ez a film arról a 71 diákkatonáról szól, akiket magukrahagyva, kiképzetlenül hagytak hátra, hogy egy fontosabb bázispontot (egy iskolát), egy stratégiai területet védjenek az északiaktól. Aki látott már szép fényképezést egy filmben, az akkor azt itt is értékelni tudja majd, mert már szinte fájóan szép képeket kapunk, miközben maga a cselekmény igencsak szívszorító, fájdalmas. A színészek pedig remekelnek. Most nem azért, de T.O.P. nem csak az egyik kedvenc koreai rapperem, de ezek után az egyik legkedvesebb színészem is. Mindenkinek ajánlom a filmet! Egy szelet történelem, szívszorító hősiesség és egy fantasztikus mozgókép Koreából.

1. Eredet (Inception)

Azt hiszem nem nagyon igényel ez a döntés, ez a helyezés túl sok magyarázatot. Talán az egyetlen valamire való mozi volt a tavalyi évben. Meglepő, fordulatos, kellően amerikai, de mégsem annyira  (olyan) kiszámítható. Egy bravúros ötlet, és mind ehhez egy olyan profi kivitelezés, amit sokan megirigyelhetnének a szakmából. És igen, újból Leonardo Di Caprio, de hát mit tehetnék! Jó helyen volt jó időben, és természetesen nagyon jól játszotta a szerepét. Az Eredetet egyszer mindenkinek látnia kell, aztán lehet szidni, lehet rá azt mondani, hogy kiszámítható, de szerintem annyira egyik jellemző sem mondható el róla olyan mértékben, hogy ne lehessen ez a film a legjobb a tavalyi évben. Az aranyérmes nálam az Eredet!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.