Két hét és itt az Oscar (Március 7.), ami filmes körökben az egyik legrangosabb díj(kiosztó)nak számít. A magam részéről kicsit megkérdőjelezem minden egyes alkalommal, hogy miért is pont ez a legjelentősebb elismerés a filmes berkekben, de hát a pénz beszél a kutya ugat! Természetesen, ettől függetlenül jómagam is minden egyes alkalommal (ÉLŐBEN) nyomon követem az eseményeket. Ami viszont elég zavaró tud lenni a dologban, hogy olyan filmeket jelölnek és jutalmaznak, amiknek a 85%-a nemhogy nem kerül hazai forgalmazásra, de van úgy hogy még jóval utána se jut el kishazánkba. És igen, ekkor lép életbe az illegalitás bűnös élvezete, mert hát úgy elég nehéz élvezni és érteni az Oscar-díj átadót, hogy azt se tudjuk kik, mik, miért nyer(het)nek.
Igen, én most az idei Oscar-os filmekről készülök írni, mert voltam olyan leleményes, hogy már jó előre megnéztem a jelölt alkotások zömét (van, amit moziban és van amit nem...merthát mégis hogyan?). El kell mondanom, hogy az idei jelölések színvonala elég magasra sikeredett, amit azért elvárhatnánk minden egyes alkalommal, ha már a legjelentősebb díjról van szó. De sajnos ez nincs mindig így! Próbálok majd objektív maradni, de azért nehéz a dolgom, mert itt most annyira széles skálán mozognak az alkotások, alakítások, hogy elég nehéz már csak összehasonlítani is őket. De hát ez a zsűri dolga, nem az enyém! Én csupán egy naív filmszerető kispolgár vagyok a hatalmas hollywoodi gépezettel szemben, de azért abban mégis igazam kell hogy legyen, hogy kinek másnak készülnek ezek a filmek, ha nem pont nekem, és a hozzám hasonlóknak. Tehát az Oscar-on nem csupán a sikeresség, a bevétel, a minőség és a szakmaiság számít, hanem a jólműködő gépezet mögött csücsülő producerek kiadásai és a közönség véleménye is. Összegezve a mondandóm lényegét, az Oscar nem a művészfilmet (utálom ezt a kifejezést, használjuk inkább a kisérletező film szókapcsolatot), nem a szuperprodukciókat hivatott megjutalmazni, hanem mégiscsak törekszik valahol a közönségbarát alkotásokat előtérbe helyezni. Ilyenformán nem lehet olyan magas a mérce (mert a közönség inkább a könnyen emészthető történeteket kedveli, legyen bár szó kemény háborúról, vagy szegény sorsú kitaszított tinilányról), és én éppen ezért kérdőjelezem meg a díj nagyságát. Elfogadom, de vannak ellenérzéseim minden egyes alkalommal. (Akit bővebben is érdekel az Oscar-díj története, annak ajánlom olvassa el Bokor Pál: A siker neve Oscar című könyvét). Azt azért még hozzátenném, hogy talán azért tud az Academy Awards ilyen sikeres és rangos lenni, mert nincs nagyon ellenfele. A Golden Globe még megkörnyékezi, de az Oscar egyeduralkodó a filmfesztiválok és díjátadók körében. (Nem véletlenül.)
Nézzük a lgejobb film jelöltjeit. Idén rendhagyó módon 10 jelölt van a kategóriában:
1. Avatar - r: James Cameron
2. The Blind Side - r: John Lee Hancock
3. District 9 - r: Neill Blomkamp
4. Egy lányról (An Education) - r: Lone Scherfig
5. A bombák földjén ( The Hurt Locker) - R: Kathryn Bigelow
6. Becstelen Brigantyk (Inglourious Basterds) - r: Quentin Tarantino
7. Precious: Based on the Novel "Push" by Sapphire - r: Lee Daniels
8. A Serious Man - r: Ethan Coen, Joel Coen
9. Up in the Air (Egek ura) - r: Jason Reitman
10. Fel! (Up!) - r: Pete Docter, Bob Peterson
Mindenek előtt azzal kell kezdenem, hogy kik a legesélyesebbek és miért.
Azt hiszem már nem árulok el nagy titkot, hogy az Avatar (sajnos) az egyik legesélyesebb, lássuk vajon miért is. Azt hiszem a rendező neve és a film költségvetése magáért beszél, akár csak a látványa. Az itthoni mozik is úgy reklámozták, hogy ez az a film, ami megváltoztatja a filmtörténetet. Legalábbis, ami a filmes effektusokat és látványtervet, animációt, CGI-t illeti. Nem azt mondom, hogy ez nem elég, sőt igenis fontos a jövőre nézve (tekintve, hogy mind az a 3D-é), de szerintem azért ennél egy kicsit többre van szükség ahhoz, hogy a legjobb film legyen idén. Ugyanis szerintem az érdemli meg a "legjobb" jelzőt, ami minden szempontból az egyik legjobb és nem csak egy-két (ami ugyan kiemelkedő) elemében. Tehát akkor az a kérdés, hogy a többi film (látványilag természetesen nem érhet fel az Avatarhoz) a többi szempont, kritérium szempontjából jobb tud e lenni. Mert az 
Avatar (talán egyetlen, de elég nagy) hibája a történetében, forgatókönyvében lakozik. Vannak jó ötletek, nem azt mondom, de alapjaiban véve ez mégis csak egy Pocahontas sztori. Nem túl eredeti a mögöttes mondanivaló sem. Mondhatni lapos és elkoptatott, legalább újították volna meg valamivel. De hát nem sikerült, no. A színészekre nem lehet panasz, de azért ezek mégsem lenyűgöző alakítások. Sam Worthingtonnak és Zoe Saldana-nak nem lehetett könnyű dolga, de a blue/green box előtti játék azért már nem számít újdonságnak. Ellenben ha megnézzük a többi jelölt filmet, szinte mindegyikből valamely szereplő külön jelölést kapott (ami akkor gondolom azt jelenti, hogy színészi teljesítményben is felülmúlják Cameron szuperprodukcióját). És igen, nem véletlenül! Mi lehet még? Filmzene. Abban azért ott van az élen, James Horner kitett magáért, ez vitathatatlan. Tehát akkor a látványt, a vizuális effektusokat, a zenét magasan veri az Avatar. De ott van még a forgatókönyv, a legjobb női- és férfi főszereplő illetve a mellékszereplők kategória. (Természetesen nem azt mondom, hogy akkor most minden kategóriában egy filmnek kell tarolnia, de legalább a mércét illenék elérnie!) Akkor én most azt mondom, hogy minden filmet egy 5-ös skálán értékelek (1. forgatókönyv, 2. főszereplő, 3. mellékszereplő, 4. látvány, 5. zene). Akkor az Avatar 5/2. Azért ez elég halovány. Ha jóindulatú vagyok, akkor 5/3, de csakis Zoe Saldana miatt, Neytiri alakításáért.
Szerettem én ezt a filmet, sőt kifejezetten tetszett, de én akkor is azt mondom, hogy azért kapja meg a díjat, amiért meg is érdemli! Láttam már ennél jobb filmet (ha nem is lenyűgözőbbet)!
A következő nagy esélyes A Bombák földjén (The Hurt Locker). Kisebb családi háború ez, nem csak a film, de a díjért harcoló két rendező jelölése is. Kathryn Bigelow mint tudjuk, James Cameron exfelesége. Tetszik nekem ez a párharc, mert két annyira különböző filmről van szó, mint ahogy az egyik rendezője nő (és készít egy kemény háborús, acélos mozit), 
míg a másik egy férfi (aki előáll egy romantikus gyönyörűséggel). Érdekes! Magam részéről a Bombák földje mellett állok, szerintem jobban megérdemli a legjobb filmért járó szobrocskát, mint a fennt említett látványmonstrum. És mondok mégvalamit! A maga dokumentalista stílusában ez a film is van elég látványos ahhoz, hogy magávalragadjon és beletaszítson minket a sivatag pusztító kegyetlenségébe. Tehát, én azt merem állítani, hogy ennek a filmnek a látványvilága igenis jó, (ha nem is annyira kimagasló, mint az Avataré), a maga műfajához kellően illeszkedig, nem lehet rá egy szavunk se. A színészek zseniálisak. Jeremy Renner bravúros, egyszerűen imádtam. Egy pillanatra sem lépett ki a szerepéből (ami mellesleg alap lenne egy színésznél), minden mozdulata hiteles volt, s bár nem éppen egy pozitív figura, mégis magávalragadó. (És hogy még tán igazam is lehet, őt is külön jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriában.) A mellékszereplők is hozták a profizmust, Anthony Mackie kifejezetten remekelt. Azt már meg se említem, hogy milyen nagyobb nevek adták arcukat egy-egy apróbb szerephez (Palph Fiennes, David Morse, Guy Pearce). Leszögezhetjük, hogy a színészi gárda kíváló. Már most 5/2-nél tarunk. Hogy mi a történet? Hát ez nem is olyan egyszerű, holott igazából nem éppen egy bonyolult sztoriról van szó. Ellenben több a mondanivalója, és azt hiszem Amerika számára eléggé aktuális is. A háború drog. Figyelmeztetve vagyunk már a film elején, és a film alatt látjuk és érzékeljük is, hogy miért és mire vonatkozik ez. Elég szívettépő, hogy valaki a családja helyett idegenek megmentését válsztja (ami lehet hősi tett is, de ezesetben inkább függőségről van szó). Nem egyszer találkoztunk már ezzel a tünettel filmes ismereteink során (Pl.: A szarvasvadász, Született Július4-én Tom Cruise-al). Akkor mégis miért lehet ez a film annyira remek, hogy jelölést kapjon? Egyszerű! Belecsöppenünk magunk is a háborúba, és nem pusztán a szenvedést, az utóhatást tapasztaljuk, hanem magát az okot előhívó élményt is. Magunk is függővé válunk általa, alig várjuk már, hogy egy következő bombát kelljen hatástalanítani. Mi magunk is áldozatokká válunk, nem csak a szereplők. És ezért olyan zseniális ez a film, mert megértjük, átéljük, utáljuk, és mégis szeretjük. A zene, akárcsak az Avataré, újfent jelölést kapott (Marco Beltrami és Buck Sanders), tehát erre sem panaszkodhatunk. Mondhatjuk tehát, hogy ez a film 5/5 (vagy szigorúan 5/4 a látvány miatt, de azért mindent mégsem mérhetünk az Avatarhoz, (már csak műfajilag sem), és így már győztesen került ki a párharcból.
Nem tudom sikerült e akárkit is meggyőznöm az igazamról (mellesleg nem ez a kifejezett szándékom), de azt azért remélem elértem, hogy legalább elgondolkodik ezen egy kicsit. A jó film érdeme sok összetevőből kell (kéne), hogy álljon és bár meggyőződésem, hogy az Avatar fog nyerni, azért én mégiscsak a The Hurt Locker-nek fogok drukkolni! Ja, és ne feledjük, hogy van még 8 másik igazán remek alkotás a tarsojban. Ki tudja, lehet hogy nagyobb meglepetésre számíthatunk mjad! :)
To be continued...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
semy86 2010.03.11. 11:46:00
JohnnyDrama 2010.03.11. 12:04:33