Mondok valamit! Sosem voltam nagy fun, ha Freddyről volt szó, de azért mégis mindet megnéztem! Valahogy vonzanak a horror történetek, bármennyire is nézik szinte teljesen idiótának a nézőt. Így voltam ezzel most is, nekem látnom kell egy horror filmet moziban, ugyanis olyan régen nem volt rá példa, hogy komoly elvonási tünetek jelentkeztek. (Mint például a Dexter /nem a rajzfilm, a gyengébbek kedvéért/ sorozat újranézésének erős késztetése.) Kíváncsi voltam, mit tud tenni a XXI. század egy ősi horrormítosszal, mennyiben képes azt megújítani, vagy éppen feltámasztani elfeledett hamvaiból. Itt most beiktatok egy kisebb történetet, mely újfent a mozis élmények kategóriát gyarapítja. Miután kijöttem a filmről, erős késztetést éreztem, hogy meglátogassam a női mosdót, minden titkok rejtelmes otthonát. Már majdnem végeztem is, mikor két lány hangját hallottam meg a következő párbeszédet folytatva:-Az hogy lehet, hogy te már láttad ezt? - Nem tudom, de már láttam. Ugyan ez volt a története. - Lehet, hogy ez egy feldolgozás?
Na igen! Nem mindenki megy céltudatosan moziba! Azért kissé kiábrándító tud néha lenni a fiatalság tudatlansága a nagy klasszikusokkal szemben. Jó, nem mindenki olyan filmbuzi, mint egyesek! Beszéljünk már kicsit magáról a filmről is! Ez az újrahasznosított horror eposz, meg kell mondjam nagy csalódás volt. Öcsémnek azt mondtam, ez egy kiváló randi film, mert jót lehet közben beszélgetni :D Azért mégis vannak erényei, minden hibájának ellenére.
Jackie Earle Haley szerintem maszk nélkül is kiváló Freddy Krueger lehetne, persze erős túlzással, de azért az mindenképp biztos, hogy remek választás volt. Kissé ironikus a történet, hogy mikor az eredeti 1984-es rémtörténetet forgatták, a fiatal Jackie elől Johnny Depp happolta el az első áldozat szerepét, aki csak mint kísérő volt jelen Haley oldalán. Sokat kellett várnia ahhoz, hogy kamatoztassa és mondhatni behozhassa eme régi "balesetet", és végül ő lehessen az áldozat ugyan, de még inkább maga a legendás gyilkos. Valahogy jól állnak neki ezek az őrült szerepek, legalábbis a kései visszatérése a film világába ezt mutatja, mert a gyermekként reklámfilmekben szereplő Jackey 2006-ban lett újra felfedezve, ámbátor onnantól kezdve meg sem állt a tébolyultaddnál már csak elmebajosabb szerepekig.
Van még egy kellemes meglepetés a filmben, és az Kyle Gallner, aki bár abszolúte nem szimpatikus egy arc, de mindenképp hiteles. Miért kéne mindenkinek ultra szépnek, és ajajj de helyesnek lenni egy filmben? Én kifejezetten szeretem a srácot, aki egyébként kiváló színészi képességekkel rendelkezik. Elég sok sorozatban láthattuk már, mint epizódszereplőt (Jack és Bobby, Dr. Csont, Smallville, Veronika Mars stb.), de valójában sokkal több lakozik benne, mint egy mellékszereplő! A többi szereplő, illetve karakter sajnos elég lapos, mondhatni mesterkélt (jajj de kívülálló depis lányka, szépséges szőke csinibaba stb), amit azért nézünk el, mert ez mondhatni horror sajátosság, kötelező elem! De azért a nagy Twilight fun-ok ujjonghatnak a szőke Emmet láttán, valamint a Supernatural nézői is felkiálthatnak, hogy jé Ruby! Szép kis szereplőgárda ez, csak sajna valahogy elég ötletszegény. Valójában az egész film az egy kissé.
Samuel Bayer, az egyébként kliprendező ikon (Nirvana, Green Day stb.) sajátos megközelítést kívánt létrehozni, szinte szándékosan romantizálta az egyébként inkább gore stílusba hajló horrort. Gyönyörű képei nemhogy nem keltenek félelmet, de néhol mondhatni gyönyörűséget váltanak ki, ami azért elég furcsa érzés, mondván, hogy én mégiscsak egy vérben tocsogó női testet nézek. Felkavaró élmény, ami egyébként 3D-ben sokkat jobban mutatott volna, ha már annyira rajongunk eme médiahajhász technikai vívmányért. És akkor még újítás is lett volna a dologban, mert ez így csak egy gyenge koppintás, amiből csak Freddy hiányzik, pedig azért vettem jegyet, hogy őt lássam. Sajnálatosan kevésszer csendül fel visszhangzó rekedtes hangja, amit szívesen hallgattam volna még. Vannak kellően egyértelmű utalások Wes Craven régi művére, mint a lábközűl kinyúló "kéz", a szikrákat szóró késcsikorgatás a kopott csöveken, vagy a hullazsákban vonszolt lány véres teste. Szinte már túl sok is az utalás, bár gondolom ez nem mindenkinek egyértelmű. A kezdetekre, Freddy megszületésére koncentráló történet nem elég lebilincselő, nem elég félelmetes, egyszerűen nem elég!
Egyedül azt sajnálom, hogy nem otthon néztem meg a filmet, mert akkor késő éjszaka mély álomba repített volna, ahol nagyobb eséllyel találkoztam volna az én valódi Freddymmel, mint így. Sebaj, hiszen nem csak a remake-ek reneszánszát éljük, de a folytatásokét is! Az biztos, hogy álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer még jobban akarok rettegni Freddy Kruegertől!
10/3
Egy kis ízelítő a Soundtrack-ből, ami egyébként meglepően remek!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.