Mikor kerestem magamnak egy sorozatot, mondván, most január végéig van időm újakra, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen gyöngyszemre bukkanok. Nem titok, hogy szeretem az ázsiai filmeket, sorozatokat, zenéket, de azért a legtöbbjüket sosem ajánlottam volna a nagyközönség számára. Az Iris-al viszont egészen más a helyzet, mert ez a sorozat, akárhogy is nézzük, nagyon is magas színvonalú (akik láttak már koreai/japán szériákat, azok nagyon is érzékelhetik), valamint izgalmas, nem beszélve a magyar vonatkozásokról.
Az Iris 2009 októberében indult útnak a dél-koreai KBS televízió csatornáján és azóta a 2. legnézettebb (és természetesen az egyik legnagyobb költségvetéssel /$17 million USD/ rendelkező) sorozattá nőtte ki magát. Az észak-és dél-koreai ellentétekre és politikai összeesküvésekre alapuló Iris, bátran mondhatom, hogy felér egy amerikai, azaz nemzetközi szintű szériához. Meglepő fordulatok és gyilkosságok, könnyfakasztó romantika, hűség és árulás az, ami jellemzi ezt a sorozatot. Nézzük, miért is érdemes mindenkinek megnéznie!

A helyszínekkel kezdeném, mert számomra az volt az első hatalmas meglepetés. Mikor a feliratot ellenőriztem, hogy jó lesz e, akkor ért a meglepetés, mert az első rész első perceiben az a felirat fogadott, hogy: Magyarország, Budapest. Aztán jött a Dunai látkép, majd Tihany. Könnyek szöktek a szemembe, hiszen azért akartam én ezt megnézni, hogy valami mást lássak, erre hazai képekkel találom magamat szembe. Mindenesetre érdekes volt látni, hogy a koreaiak hogyan látják Budapestet.
A sorozat egyébkén nagyrészt Seoul-ban játszódik, de sok Balatont, Budapestet is láthatunk. Észak-Korea sem marad ki a repertoárból, de az csak jelzésképpen. Japán is képviselteti magát Akita városával.

A történet leírása már nem olyan egyszerű, mert kissé szövevényes. Gyakorlatilag egy hatalmas összeesküvés-elmélettel találjuk magunkat szemben.
A főszereplő Kim Hyun-Jun (Lee Byung-hun) a dél-koreai katonai különleges erőknél szolgál, barátjával Jin Sa-woo-val (Jung Joon-ho) amikor is találkoznak egy csábító nővel Choi Sheung-he-vel (Kim Tae-hee), és mind a ketten végzetes szerelembe esnek. A bökkenő csak annyi, hogy azt nem tudják, hogy ugyan azt a lányt szeretik. Ezután nem sokkal mind a kettőjüket beszervezik egy titkos nemzetbizottsági szervezetbe, az NSS-be. Innen indulnak a bonyodalmak, mivel a szerelmük tárgya, Choi Sheung-hee lesz a közvetlen főnökük. A kapcsolat azonban csak Hyun-Jun és a nő között bontakozik ki, természetesen titokban.
A NSS megbízásából azonban hamarosan küldetéseket kell teljesíteniük, amik után Hyun-Jun egy egyszemélyes feladatot kap: végezzen az észak-koreai elnökkel. Innentől kezdődik a hajsza, a politikai ármánykodás, mert Hyun-Jun-t magára hagyják, sőt az NSS igazgatója azzal bízza meg barátját Jin Sa-woo-t, hogy ölje meg Hyun-Junt. Hyun-Junnak menekülnie kell, így jut el  a Japán Akita városába, ahol az észak-koreaiak egyik bérgyilkosa Kim Seon-hwa (Kim So-yeon) veszi üldözőbe.  Később azonban a nő nemhogy megölné, de segít Hyun-Jun-nak a bosszúja végrehajtásában.
Eközben egy titokzatos bérgyilkos Vick (T.O.P.) is feltűnik a színen, aki egy szigorúan őrzött ismeretlen embert tesz el láb alól, követelve egy bizonyos Iris listát. Megtudjuk, hogy Vick egy rejtélyes idegen utasításait követi, és feltűnik gyakorlatilag az összes helyen, ahol Hyun-Jun is megfordul. Természetesen az Iris lista lesz a fő kulcs minden titok megoldásához, de nehogy azt higgyük, hogy ennyire egyszerű a történet.
Hogy a szálak hogyan, mikor és miért érnek össze, azt elég bonyolult lenne leírni, és őszintén szólva nem is érdemes, mert akkor ki nézné meg magát a sorozatot? 

A szereplők mellett sem mehetünk el szó nélkül, hiszen nem egy híresség fordul meg a szériában. Két egyént emelnék ki a repertoárból, akik szerintem magasan a többiek felett teljesítenek.
Kezdeném a személyes kedvencemmel, T.O.P.-vel, aki amellett, hogy remek színész, de még kiválóbb rapper. T.O.P. rendes nevén Choi Sheung-hyun, 1987-ben született és  egy igen híres koreai fiúbanda, a BigBang tagja. Mind ezek mellett videoklipek kedvelt szereplője, és mostanában már egyre felkapottabb színész is (I Am Sam, Iris, 71 Into the Fire). Természetesen még mindig a zenei karrierje teszi őt hazájában  leginkább híressé, de az Iris rossz fiújának szerepe sem ártott a hírnevének. Említenem sem kell, hogy a sorozat egyik betétdalát is (részben) neki köszönhetjük (BigBang - Hallelujah), ami még a mai napig az ázsiai toplisták élét döngeti.

Természetesen ki kell emelnünk az azóta rengeteg díjat bezsebelő Lee Byung-hun-t is, aki az Iris főszereplőjeként elnyerte a legjobb színész díját a KBS Drama Awards-on. Lee 1970-ben született és 1991 óta van a színészi pályán. Előtte francia irodalmat tanult az egyetemen és csak később ment a színművészetire. Mindenképpen jól döntött, mert az Iris is az ő hiteles játékán áll vagy bukik, és szerintem ezt a lécet jó magasan át is ugrotta.
A sorozat főbb szereplőire egyébként nem lehet panaszunk, egyedül a kisebb mellékszerepekben találok némi hibát. Ott a karakterek már kissé túlzottak, néhol elhagyhatóak lennének (például, miért van két számítógép zsenink?), de ezek sem rontanak annyit az összhatáson, hogy a széria nézhetetlenségbe torkolljon. Igazából azt mondhatom, hogy  egy nagyon jól összeválogatott kis csapat alkotja az Iris magját.

Összeségében az Iris egy igen izgalmas és remekül kivitelezett koreai sorozat. Én mindenkinek csak ajánlani tudom! Aki nem írtózik az ázsiai szórakoztató iprtól, az bizonyosan élvezetes kikapcsolódást lelhet ebben a szériában.

Azt hiszem elég a szavakból, jöjjön inkább a magáért beszélő angol feliratos előzetes, valamint az említett Soundtrack.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.